•Tizenkettedik fejezet•

Hey, Kinwheres! <3
Köszönöm az egyre növekvő komment-, és feliratkozószámot, ma speciel ketten (nem, négyen! ^^) is feliratkoztak, aminek nagyon örülök <3 Egyre többek a pipák, fantasztikusak vagytok!
Nyugodtan lépjetek be a Facebook-os csoportba, aminek linkjét oldalt meg is találhatjátok! ;)
Millió puszi, Chloe

•Azt hiszem...•




Made in the USA
- Gondolom a "csajom" kifejezés egyértelművé teszi - magyarázta Ricsi, én pedig két palacsintát vettem ki egy tányérra, és leültem a kanapéra, nem is zavartatva magam. Reggel volt, én meg éhes. Ennyi.
- Jó, de mikor?
- Hosszú éjszakátok lehetett - sóhajtotta Levi, egy perverz vigyorral az arcán.
- Tudod, hova menj - haraptam bele a kajámba, és egy mozdulattal átkapcsoltam a Nickelodeonra. A csajok letelepedtek mellém, ezzel kitúrva a srácokat a helyükről.
- Ú, inkább nézzük a Disney-t - vette el a távkapcsot Léni.
Ott a Phineas és Ferb ment, úgyhogy csak sejteni tudom, mennyire vágtak fájdalmas fejet a fiúk. Főleg akkor, amikor jött a "dúbi dúbi dúbá, dúbi dúbi dúbá" rész, amit énekeltünk is.
- A te csajod - bökte oldalba Máté Ricsit, aki ezen csak röhögött.
- Tied is - intett Dina felé.
- Az - bólintott.
- De megéri. Néha csak el tudom ezt viselni.
- Nem zavar titeket, hogy itt ülünk? - fordultunk hátra Dinával, kissé felháborodva.
- Hát, nem is tudom... engem nem annyira. Téged Máté?
- Nem, egyáltalán - rázta a fejét.
- Basszátok meg - fordult vissza Dina sértődötten, velem egyetemben. Képtelenség. Sosem változnak. Bár mi ilyennek szeretjük őket.

A napunkat Hella előre megtervezte, szóval semmi nyugtunk nem volt. Jó, alapvetően az egész napos Balaton parti henyélés nem számít nyugatlanságnak, de Hellával az sem egyszerű.
- Juj, kakasozzunk!
Léna ötlete mindenkinek tetszett, szóval a csajokkal felültünk egy srác nyakába, és kezdetét vette a hülyülés. Én (természetesen) Ricsi nyakában ültem, a többi pár pedig így alakult: Dina-Máté, Léna-Roli, Mary-Olivér, és a két szőke: Hella-Levi.
A hangulat csak fokozódott, amikor  parton bekapcsolt egy másik tinibagázs egy Victoria Justice remixet. Asszem' a Freak The Freak Out volt az.
Az egészet végigröhögtük. Bár a legdurvább az volt, amikor már csak mi voltunk, meg Leviék, én pedig behajoltam Ricsi arca elé, Helláék pedig kihasználva az alkalmat, fellöktek minket. Szóval így végződött ez a játék.

Este elmentünk fagyizni, majd külön klikkekben mentünk szétnézni a városban. Hella, Mary, és Léna a parti kisboltok környékén lézengtek, Levi, Roli, és Olivér videójátékot mentek venni, Dina és Máté szerintem visszamentek a nyaralóba, én meg Ricsivel (ahogy Hella mondaná:) romantikáztam. Jó, igazából csak a parton ültünk, és beszélgettünk.

*

Este filmeztünk, bár én a felénél ott hagytam, mivel érkezett egy üzim Diana-tól, hogy inline van, beszélgessünk. Hát, én ugye belementem, tehát két órát cseteléssel töltöttünk, amikor totál álmosan bejöttek a csajok, és rögtön elaludtak. Lénán nem is csodálkoztam, na de az örökké mozgó, energiaitalos Dinán eléggé meglepődtem.
Reggel Demi Lovato-ra, és Cher lloyd-ra keltem, természetesen nem szó szerint. Léni max hangerőn hallgatta a Really Don't Care-t, amitől én korán reggel olyan színinkfartust kaptam, hogy az kegyetlen.
- Kösz, felketem - emeltem fel a kezem, de a fejem még benne volt a párnában, mivel annyira álmos voltam, hogy számomra lehetetlennek tűnt felkelni.
Na most, imáim nem találtak meghallgatóra, ez esetben lénára, tehát idegesen ültem fel, és egy pillanat alatt oda lett az álmosságom, és közöltem, hogy halkítsa le, mert eszméletlen hangos. Mondtam már, hogy reggel kifejezetten agresszív vagyok? Nem? Jó, mert titok.
A fürdőben elkészültem, és lementem, hogy megnézzem, mi folyik lent. Hááát... amikor a "mi folyik lent?" dologra gondoltam, nem pont arra számítottam, hogy a nappali el van árasztva kakaóval.
- Mi a jó büdös...? - akadtam el a mondandómban, mire Roli vihogva válaszolt.
- Szóval ugye Helláék szeretnek veszekedni, és én rossz útvonalat választottam a közlekedéshez.
- Jézusom - nevettem fel, majd Hellára néztem, aki a konyhában keresett valamit, amivel felitathatja esetleg a kakaót.
- ja. Őrültek vagyunk, tudjuk - tette fel a kezét Din, és át akart ugrani a kanapén, amit ott baltázott el, hogy a lábával lerúgta a vázát.

•Tizenegyedik fejezet•

Sziasztok!:)
Ma teljesen fel voltam/vagyok pörögve, sóval rekordidő alatt befejeztema  részt, és közrejátszik az is, hogy a második részét ennek a bejegyzésnek már hónapokkal előbb megírtam. :D (Mellesleg most találtam csak meg.)
Köszönöm a komikat, egyre többet kapok, és az előző részhez érkezett +110 pipa :') <3
Millió puszi, Chloe

•Végre•




I Miss You
Vajon hogyan lehet megszakítani az ember legeslegszebb pillanatát egy zsúfolt szórakozóhelyen? Azzal, ha az embert hátonöntik sörrel.
És igen, engem hátonöntöttek.
- Ezt nem hiszem el! - dühöngtem, és azon voltam, hogy ne érezzem annyira a rám ragadt büdös sört. Végül is... Danján Kinga vagyok, és a világ legtermészetesebb dolga, ha csókolózás közben fürdök egyet.
- Hé, nyugi - nevetett Ricsi, én pedig egyből visszafogtam magam. Nem fogom elrontani a dühöngésemmel. Nem tehetem.
- Ajj, ez nem igaz - dünnyögtem, miközben elhúztam magamtól a pólót. Ilyen is csak velem történhet!!! - Visszamegyek átöltözni - néztem fel rá sajnálkozva, majd kiindultam a bárból. A csajok közül nem láttam senkit, a fiúk pedig a pultnál ültek, és röhögtek egy idősebb pasason, aki... ööö... nem tudom mit csinált. Igazából szerintem tancolni akart, vagy tudom is én mit szándékozott tenni, de úgy nézett ki, mint aki azért harcol, hogy állva tudjon maradni.
Hirtelen úgy éreztem, mintha valaki megfogta volna a csuklóm, én pedig az ijedségtől csak annyit tudtam ordítani, hogy "visszamennyé!".
- Basszus, tudod hogy megijesztettél? - kérdeztem ránézve a "támadómra", aki - mint már ki lehetett következtetni - Ricsi volt.
- Nem, de az arcodat látva eléggé - nevetett.
- Ez szemét volt. Bakker, ilyet többet ne csinálj! - szóltam rá, mire felvonta a szemöldökét.
- Ne fogjam meg a csuklód?
- Pont a lényeget fogtad meg - forgattam meg mosolyogva a szemem, és leengedtem magam mellé a kezem, ami eddig a mellkasomon volt, mintha csak féltem volna attól, hogy kiugrik a szívem.
- Látod? Aki tud, az tud - felelte, és mellém lépve megfogta a kezem, amitől úgy éreztem, menten elájulok. Meg-fog-ta a ke-zem.
Egyszerre néztünk le a kezeinkrem, majd egymásra, és örömmel konstaláltam, hogy nem csak én vigyorogtam ettől az egésztől.
- Zavar, hogy...?
- Dehogy is. Épp ellenkezőleg - szorítottam a fogásán, és tovább sétáltunk.

Beérve a házba (kint el volt dugva egy speciális helyre a kulcs) gondoltam, hogy elmegyek először is megfürödni, majd átöltözni, de az órát látva egyből rám jött az álmosság. 22:48. Jaj.
- Visszamész még, vagy maradsz? - fordultam vissza a lépcsőnél.
- Maradok. Bőven elég volt mára ebből.
- Nem tudom, nekem a sörből volt elég, de egy életre - utaltam a pólómra, mire elnevette magát, én pedig vigyorogva mentem az emeleti fürdőbe.
Miután végeztem felvettem a pizsim, ami nem annyira idétlen, amit otthon használok - még csak az kéne!
Lent a nappaliban ment a tévé, feltételeztem, hogy Ricsi nézi, és hála a látói képességemnek, előre tudtam. Jó, annyira nem kell magamban is hülyét csinálni magamból. Főleg nem egy ilyen mondattal a fejemben.

*

Este olyan éjfél körül érkeztek meg a többiek, de olyan zajjal, hogy az elmondani nem lehet. A lényeg, hogy jól megfájdult tőlük a fejem.
Léniék már aludtak, amikor valakit éreztem magam mellett, de az álmosság miatt nem fogtam fel annyira a dolgokat.
- Ki vagy? - dünnyögtem álmosan.
- Szerintem tudod - suttogta a fülembe Ricsi.
- Nem lesz feltűnő, ha a csajok felkelnek? - kérdeztem halkan, mivel Dina és Léna velem volt egy szobában.
- Úgy mondod, mintha érdekelne - felelte hanyagul, mire elnevettem magam. - Kapok jóéjt puszit?
- Nem - dörmögtem. - Álmos vagyok.
- Addig zaklatlak, amíg nem kapok.
Végül megadtam magam, és egy gyors arcra puszi után sikerült mindkettőnknek elaludni.

Reggel konkrétan arra keltem, ahogy Dináék beszélgetnek. Illetve pontosabban arra, hogy Léna visít (???). Szóval sikeresen legurultam az ágyról.
- Basszátok meg, mivan? - ültem fel, miközben tekintetem szikrákat szórt.
- Mi van már? - kelt fel az alvótársam, és szembetalálta magát a két lánnyal, akik szó szerint ugráltak. Hogy örömükben-e, vagy csak szívrohamot kaptak a "vendégünk" miatt, az nem tudom.
- Ti együtt aludtatok! - mutatott ránk Dina.
- Köszönjük Sherlock - szúrta oda Ricsi, és feltápászkodott, nyomott egy puszit az arcomra, majd átment a szobájukba.
- Ez mi volt??? - pattantak mellém Léniék.
- Állj! Nem mondom el kétszer ugyanazt! Majd este - próbáltam halogatni. Hadd találgassanak csak.
Lementem a konyhába, ahol a csajok reggelit készítettek, a srácok meg valami filmet néztek, vagy kajáltak.
- Hogy-hogy későn keltetek? - érdeklődött mosogatás közben Hella, Mary pedig palacsintát csinált.
- Mélyek voltak az álmaink - jegyezte meg Dina, miközben fél szemmel rám sandított.
- Igen, jól telt az éjszaka - mondta Léna, mintha csak a reakciómra vártak volna.
- Nem tiltakozom - közöltem végül, egy sunyi mosollyal az arcomon.
- Halljátok, Ricsi hová tűnt? Reggel nem volt az ágyában - nézett körbe Roli, aki a szóban forgó személlyel volt beosztva.
- Itt vagyok, tőlem kérdezd - jött le felöltözve, majd a konyhába menet adott egy puszit az arcomra, ami kábé mindenki figyelmét felkeltette.
- Ez meg mi volt? - törte meg a csendet Olivér.
- Egy puszi? - kérdeztem vissza reflexből homlokráncolva.
- Nem az, te nagyon! Még egyszer nem láttam volna...
- Miért, nem puszilhatom meg a csajom? - vonta fel a szemöldökét Ricsi, mintha totál egyértelmű lenne a dolog. Nekünk legalábbis az volt. Nekik annyira nem.
- A csajod? Ember, miről maradtunk le? - kapkodta a tekintetét Roli, aki egyáltalán nem vette az adást. Bár szerintem többet értett, mint a többiek, akik csendben figyeltek minket.

•Tizedik fejezet•

 Hi, Kinwheres!
Sokat késtem - ismét. :( Nagyon sajnálom! :(
Taláááán ezzel a résszel valamennyire kiengesztellek titeket, mert tovább akartam húzni, de ez most így jött ki. ;)
Akkor rendben vagyunk? :)
Millió puszi, Chloe

•Strandolunk•




Waiting For Superman
Ezt a dalt az egyik 5SOS fanficban linkelték, és ááá *-*
Becuccoltam a házba, a többiek pedig a hátsókertben ökörködtek. Mindenki bikiniben/fürdőgatyában volt, és a locsolóval szórakoztak.
- Mit csináltok? - kérdeztem, mire Roli felém irányította a locsolót, és pedig hangos sikítással reagáltam le a vizet ami engem ért.
- Na, öltözz át, aztán lesz ami lesz - mondta Héli, én pedig felsiettem a szobánkba, ahol felvettem a kék bikinimet, majd egyszerűen a nappali nyitott ablakán át kimásztam, mivel láttam, hogy a hátsóajtónál várnak. Így jól megleptem őket, mivel én pedig a másik slagot fogtam rájuk.

Így szórakoztunk egészen délután négyig, amikor is már úgy éreztük, hogy kellőképp kimerültünk. Rendeltünk négy pizzát, mivel a fiúk elég kajások voltak, tehát ők kiharcoltak még plusz egyet.
Szóval áttekinte így telt az este: a kanapén, és azelőtt ültünk, miközben a tévében néztünk valamilyen filmet, és ettük a "vacsinkat".

Reggel nekiestem az internetnek, hiszen elég régen voltam fent. Diana online volt a Facebook-on, tehát cseteltünk kicsit, amit a fiúk szakítottak félbe. Jó, az még nem para, ha normális, kulturált ember módjára jönnek le a lépcsőn, na de amikor ráülnek a takaróra, és úgy csúsznak le azon... vigyázz világ.
- Ti mit csináltok? - vontam őket kérdőre, mert a jelenet tényleg nem hétköznapi volt.
- Hátőőő - nézett fel Roli. - Neked is jó reggelt!
- Idióták - röhögtem hangosan, majd nevetve indultam feléjük, hogy feljussak az emeletre.
Mary és Léni a mi szobánkban visongott, Dina pedig az ágyon nyöszörgött, hogy "maradjanak már csendben, aludnééék!". Ráadásul nagyon komoly volt, mert még a párnát is a fejlére szorította, mintha valami kínzáson lenne alany.

*

Délután elmentünk a partra, ahol... khm... történtek dolgok.
Az odaúton lényegében azt hallgattuk, hogy Hella Levivel veszekszik, tehát a két szőke elvolt. Dina és Máté olyan meghitten sétáltak, kézenfogva, amit ugye a Héli vs. Levi vita tönkrevágott, mivel Levi pont a közöttük vezető utat választotta menekülési útvonalnak, Hella pedig őrült módjára követte.
Mi mondjuk jót röhögtünk a jeleneten, mert Levi elég sokszor haragítja magára Hélit, úgyhogy ezeken jókat szoktunk nevetni. Szóval mi röhögve meghúzzuk magunkat a háttérben, és tanulunk Levitől, hogy mit lehet szórakozni Hellával, és mit nem.
A parton lényegében egy meg nem beszélt megosztás szerint helyezkedtünk el: a csajok napoztak, a srácok pedig fürödtek.
- Nem megyünk mi is fürödni? - nézett fel Hella, mire egyszerre vállunkat kezdtük vonogatni. Elvégre nem feleslegesen vettük fel a fürdőruhát.
- Menjünk - mondta Dina, és megrohamoztuk a vizet.

Egy idő után konkrétan azzal szórakoztunk, hogy locsoljuk egymásra a vizet, és az a cél, hogy mivél tovább maradjunk a víz alatt.
Végül Levi nyert (nyolc percig bírta, míg én köbö két percig... csak azt nem tudom, hogy csinálta), és mivel már öt óra közelgett, azért a rádióban kezdtek egyre olyan "táncolhatósabb" dalokat adni, mivel ennél a szakasznál este nyolcig szokott lenni ilyesmi, amit már kitapasztaltunk az osztálykirándulás alatt.
Hat fele már szinte mindenki táncolt, kicsit kezdett sötétedni, és néhányan mentek zenét kérni.
A még délután elcsórt napszemcsiben parádéztam (nem haragudott érte Roli, szerinte jól áll nekem a pilótanapszemcsi), és amikor hozzám ért a kamera, mentem vele "forgatni". Ja, ez a kamerás dolog annyi, hogy a bolt tulajdonosa vett egy ilyen kamerát, és a vendégek pedig felvehetik vele azt, amit akarnak. Szerintem ez tök jópofa, tegnap például azt vették fel, ahogy a vizibicikliről ugrálnak le, meg ilyenek. Szóval én a mi klikkünknél kameráztam, ahol Dina és Léna vállán ült Mary, mivel ő köztünk a legkönnyebb.
Továbbadtam a kamot egy húsz éves srácnak, majd mentem venni egy ásványvizet, hogy oltsam egy kicsit a szomjam.
Aztán pontosan 19:35-kor, amikor Rolival táncoltam, megjelent mellettünk Ricsi, Roli pedig egy szemtelen vigyorral otthagyott minket, mondván "fhú, szomjas vagyok, megyek keresek valamit".
Olyan fél perce bámultuk egymást, amikor megszólalt a Waiting for Superman, aztán táncolni kezdtünk. Imádom ezt a dalt, a szövege meg... ááá, imádom az egészet.
Hangosan énekeltem, ahogy a legtöbben, és próbáltam nem elvörösödni néha, amikor egy-egy másodpercre belenézett a szemembe.
- Szereted ezt a dalt? - kérdezte közelebb hajolva.
- Imádom - javítottam ki nevetve.
- És még mit imádsz?
- A zenét. A barátaimat... Dinát, Lénit, Hellát, téged... - kezdtem sorolni, de valami megakadályozott benne... az, hogy megcsókolt.

•Kilencedik fejezet•

Sziasztok!
Nagyon régen volt rész, sajnálom! :( Próbálom pótolni, de a szünetek alatt kevesebb  az időm, mint a suli alatt... :/ Azért köszönöm a komikat, ide is várok párat ;) <3
Millió puszi, Chloe

•Berendezkedünk•



Risk it all
PS.: úgy imádom ezt a dalt *-* <3

Átmentünk Roliék nyaralójába, és mivel Roli meggyőzte a szüleit, hogy egyedül legyünk, ezért engedték. Egy hét felnőttek nélkül. Szép is az élet.
Egyébként meggyőzni őket a világ legegyszerűbb dolga volt. Csak kellett egy olyan mondat, hogy "lányok is lesznek". Jó, igaz, hogy ezt az elején erősen félreértette Roli anyukája, de miután megmagyarázta a dolgot, megenyhültek. Ráadásul miután mesélt Helláról az össz reakció ennyi volt:
- Egy hét múlva jövünk.
Ez lenne Hella hatása? Ezek szerint...
Mivel én alapvetően több holmit hoztam, mint eredetileg terveztem, és kellett volna, ruhahiányban nem szenvedtünk, és először megalkottuk a beosztást.
Én összekerültem Dinával és Lénivel, Hella Mary-vel, a fiúk pedig valahogy megoldották. A lényeg, hogy nekik három szoba jutott, tekintve, hogy nálunk nem olyan az "együttalvás".
Igazából az idiótáknak először az jutott eszükbe, hogy egy fiú egy lánnyal legyen, de mi egy egyöntetű nemmel döntöttünk. Girl power!
A szobák nagyon jól néztek ki egyébként, azért észre lenet venni, hogy Roli szülei lakberendezők.
Ledobtuk egy-egy egyszemélyes ágyra a cuccunkat, majd végigdőltünk az ágyon, és egy hatalmas sóhajjal néztük a plafont.
- El se kezdődött, de már imádom a nyaram - mondta Léna.
- El se kezdődött, de már fáj a fejem - közölte drámaian Dina, mire elnevettük magunkat.
Felkeltünk, és letrappoltunk a lépcsőn, ahol valamit nagyon tárgyaltak, szóval nem értettünk semmit.
- Akkor mennek majd Dináék - böktek felénk a fiúk, akik épp szemben álltak Hellával. Hogy milyen ügyben, azt abban a pillanatban nem tudtuk.
- Állj! Miről van szó?
- Valakinek el kéne mennie a boltba venni kaját - nézett szúrósan körbe Hella.
 - Hát elmegyünk majd akkor mi - vontam meg a vállam. Most miért? Olyan nagy dolog lenne? Aha, én nem tudtam, miért nem vállalkoztak rá...
- Jó, itt a lista - nyomták a kezembe az egy darab A/4-es méretű lapot, ami dugig volt írva (!!!).
- Ti most szórakoztok velem? - néztem fel, mire egy "sorry, te vállaltad" pillantással válaszoltak. Nagyon jól tudták, mit gondolok abban a pillanatban...

*

A boltba érve egyedül nézelődtem a sorok között, és kerestem a leírt dolgokat. Úgy, mint általában, most is végighúztam a termékeken az ujjam, amig meg nem találtam az épp keresett dolgot.
Mikor végeztem elindultam a pénztárhoz, ahol egy olyan 17-18 éves srác ütögette be a termékkódokat, és mindenkire ugyanolyan faarccal nézett. Még csak véletlenül sem mosolyodott el. Neki is szép élete lehet.
Összeszedtem a megvásárolt cuccokat, és egy szatyorba tettem őket, és visszaindultam a nyaralóba, közben pedig zenét hallgattam. Igazából tettem rá magasról, hogy én Ramones-t hallgattam, míg a mellettem eljövők valami rap-et. Én büszke vagyok arra, hogy szeretem a Ramones-t. Aki meg olyan ízléstelem dallam nélküli valamit hallgat, érezze jól magát, de ne szóljon be miatta.
Már csak két saroknyira voltam a nyaralótól (jó, Angliában így szokás mondani), amikor meghallottam egy srác hangját, majd egy lányét.
- Hallod, ez tényleg...
- Ramones-t hallgat - fejezte be a lány, én pedig próváltam nem törődni velük. Jó, akkor most kicikiznek, és továbbmennek... várjunk! Ismerik a Ramones-t?
- Igen, hallgatom - fordultam hátra, és a két velem egyidős rámnézett.
- Bocsi, csak mi is szeretjük, csak nem szokták hangosan hall... - védekezett a lány, de félbeszakítottam.
- Nem para, én is kevés Ramones rajongót ismerek - mosolyogtam.

*

A friss ismeretségemmel mentünk vissza a nyaralóhoz, én mint kiderült, Domi, és Beka is arrafelé lakik. Átvettek tőlem egy-egy szatyrot (nekem így is maradt kettő), és lényegében az egész utat végigbeszéltük.
Telefonszámot cseréltünk, mivel kiderült, hogy a családjukkal ők is nyaralni vannak egy hónapot, és ők is Békés megyeiek, tehát még találkozni is tudunk a későbbiekben!

•Nyolcadik fejezet•

Sziasztok!:)
Megérkeztem az új résszel, remélem tetszeni fog így estére :D <3 Bocsi a késésért, csak már alig van előre írva rész :( Csak egy, bele kéne húzni :D
Nem harapok a komikért :D
Millió puszi, Chloe

•Mit is hittetek akkor?•




Summertime Sadness
A csajok annyira megijedtek, hogy szerintem kicsin múlott az életük, mi viszont néma röhögésbe kezdtünk Ricsivel. Egyszerűen olyan arcot vágtak, mint akik egy horrorfilm statisztái lennének, és épp most ölnék meg őket. Hát, komolyan, ha nem lett volna éjszaka, akkor szerintem olyan hangosan nevettem volna, mint még soha.
- Ez nem volt vicces! - fogta a mellkasát Léni, Hella meg szerintem lesokkolódott.
- Honnan tudtátok, hogy jövünk?
- Onnan, hogy fent voltam, amikor a "kapcsolatunkról" beszéltetek, ami, megjegyezném, nem is létezik - magyaráztam, mire tiltakozi kezdtek.
- Nem! Ti jártok!
- Dehogy! Az egészet eljátszottuk - mondta Ricsi, mire barátnőimnek háromszorosára gúvadt a szemük.
- Neee... - mondták egyszerre.
- De - bólintottunk egyszerre -, szóval megszívtátok. Remélem azért nem kaptatok agyfaszt.

Mi Ricsivel lepacsiztunk, hogy ezt milyen jól előadtuk, végül bementünk aludni.
- Nem hiszem el, hogy színleltetek - mondta Dina dühösen.
- Megérdemeltétek! Mindent elmondok, majd pont ezt hagynám ki?
- Jó, csak totál olyanok voltatok este, amikor lent fi... - magyarázta Hella, de észbe kapott, és abbahagyta.
- Honnan tudsz te arról? - tátottam el a szám.
- Szomjas voltam vízre, ami ugye nem volt fent, és le akartam menni, és szembetaláltam magam a jelenettel, hogy Ricsi konkrétan rádmászik - mesélte, mire a többiek jujgatni kezdtek.
- De feélreértetted! - mondtam összefonva a kezem.
- Abban a pillanatban nem úgy tűnt...
- Jó, de... na!
- Jó, bocsi - tette fel a kezét.
- Nem baj, csak... istenem, legalább a színlelést tovább húzhattam volna - gondolkoztam hangosan.
- Ezt csak így zárójelbe - kezdett bele Mary -, de szerintem ő is szeret.
- Dehogy is - legyintettem durcásan.
- Ilyenkor a fejem fogom rajtatok - rázta a fejét Héli. - Én mindent tudok, de ha egy szót is szólok, kinyírtok.
- Mert? Mit tudsz?
- A telefonja kódját, mondjuk - forgatta a szemét.
- Nem hinném, hogy köze van a problémámhoz.
- Nem. Konkrétan a problémája a jelszava...

*

Este alig aludtam, főleg miután még Héli odasúgta nekem, hogy "jól mutatunk együtt", célozva a filmes-jelenetre... Ilyen éjszakám még a csók után sem volt!
Reggel hatkor keltem, karikás szemekkel, amit szerencsére sikerült eltüntetnem egy jó kis trükkel.
Reggelit csináltam, és kihasználva az utolsó nap reggelét, megnéztem a napot, ahogy felkel. Jó, már egy darabig fent volt, de bekapcsolódtam az idilli jelenetbe.
A megható szerintem az egészben az volt, hogy eszméletlen gáz, nyálas, csöpögős gondolatok szállták meg a fejem, és kicsit sem csendesedtek. legainkább azt üvöltözték, hogy "szereted Ricsit, de ő ne-em!", és társaik. Illetve szinonímái. Mindegy.
A srácok is felkeltek, és csak a meglepetés kedvéért fürdős cuccban jöttek, tehát ebből következtettem, hogy ismét fürdeni kívánkoznak.
- Hogy aludtál? - ült le mellém egy új lány, azt hiszem, Vani. Csendes, kicsit könyvmoly típus, és extrán nagy pulcsikban szokott járkálni.
- Nem valami jól, de megvagyok - mosolyogtam. - És te?
- Pocsékul - mondta. - Tudod milyen rossz, miközben a füled mellett beszélik ki a "sztárpasikat"? - kérdezte, mire elnevettem magam.
- Akkor nem csak én aludtam keveset.
- De nem ám - bólintott. - Jól láttam múltkor, hogy olvasol?
- Ennyire meglepő? - kuncogtam.
- Jaj, tudod hogy értem. Mármint nem kötelezőt - magyarázta.
- Igen, szoktam. Kedvenc könyved?
- Büszkeség és Balítélet - jelentette ki egy kiisebb vigyorral. - Neked?
- Tökéletes kémia.
- Simone elekes?
- Aha - bólogattam.
- Akkor ismerem. Nekem is tetszik, jó könyv.
- kedvenc szereplőd az első részből?
- Egyértelműen Alex!
- Ja, nekem is - mosolyogtam.
Reggel hétkor egy szinte vadidegennel a könyvekről beszélgettünk, mint régi barát, és talán csak ez tette furcsábbá a reggelem. Nem gondoltam volna, hogy valakivel szimpatizálni fogok az újak közül. Főleg a Csillámpóni által küldött alanyok miatt. Brrr...
- Tudod, nincs a suliban barátom. Senki sem szokott olvasni, főleg ilyeneket, szóval mindig egyedül vagyok - mondta.
- Akkor mostmár van egy barátod! - mosolyogtam bíztatóan. - Meg léna is imád olvasni! A könyvtár a második otthona. - A mondatra mindketten elnevettük magunkat.
A végére annyira elbeszélgettünk, hogy egy csomó dolgot megtudtunk  egymásról. Például szereti Rita Ora-t, ki nem állhatja a metált (számomra is érthetetlen...), és nem szeret rportolni, mióta egyszer kitört a nyaka kosarazás közben. Plusz rátett még egy lapáttal nála, hogy szekrényugrásnál eltört a keze tavaly évvégén. Jaj.

A többiek kezdtek ébredezni, szóval eddig voltunk öten az udvaron, tíz fele pedig már mindenki kint volt.
Délbe felmentünk bepakolni a cuccaink, hogy visszamenjünk a suliba, ahonnan irány haza.

*


- Mit szóltok hozzá, ha eg hetet ott töltenénk a nyaralónkban, - ajánlotta fel Roli, mire a már összeszokott tízes társaságunk vigyorogva összenézett. Utó osztálykirándulás? Szuper!
Szerencsére mindenkit elengedtek, szóval mi eleve itt maradunk a Balatonnál, mondván ránk várnak a szülők. Haha, jó vicc volt.