Visszatérek?!

Drága olvasóim!

Három éve annak, hogy aktív a blog, és óriási örömmel tölt el, hogy még itt, 2016-ban is vannak olvasói ennek az oldalnak, és ez hatalmas dolognak számít a szerintem. A történet nem a legjobb, nincs eléggé kidolgozva, mégis kitartottatok mellette, amit hálásan köszönök.

A történet első blogját 80.000 megtekintésnél lezártam, azóta majdnem 200.000-rel nőtt a nézettség, nem tudom eléggé megköszönni támogatásotokat. A helyzet itt is rózsás, nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult a statisztikákhoz.

És ami a címet illeti: visszatérek!

Az első interjúmban (IDE kattintva elolvashatjátok) azt nyilatkoztam, hogy szeretném végigírni Kin történetét a gimnázium végéig... és ez a mai napig nem is változott. Annyi a különbség, hogy már nem tudom biztosan, Kin története megérné-e a befejezést. Az én szemszögemből biztosan nem.

Szóval, a nosztalgiázásom vége az lett, hogy rájöttem, mennyire is hiányzik nekem ez: egy átlagos gimnazista élete, mindennapos gondjai-bajai, és.... igen, ez kell nekem.

Így hát arra az elhatározásra jutottam, hogy június 10.-én megnyitnám az új blogomat. Nem véletlen ez a dátum van kijelölve, a blog ezen a napon érte el a 100.000 megtekintést, csak két évvel korábban. Nekem ez egy hatalmas dolog volt akkoriban. Remélem ez szerencsét hoz, és esetleg olvasókat. :D

De az a helyzet, hogy dupla debutálás lesz júniusban... egy rejtélyesebb hangvitelű blogom nyitását ennek a blognak a harmadik évfordulóján terveztem megnyitni, és hát azt kell mondjam, nem fogom vissza magam. :)

És hogy miért lesz érdemes elolvasni az új gimis blogomat?

- gimnazistákról szól (értelemszerűen)

- rengeteg hasonló dolog lesz Kin és Maja története között
- a lehető legegyedibbre igyekszem megírni (nincs szükség újabb klisékre)

- ... és hát én írom :)

(Mekkora egoizmusra vall ez már?)

A BLOGOT ITT MEGTALÁLHATJÁTOK

#HÉTAG

Jelenleg még nem elérhető, de feliratkozni esetleg fel tudtok, a linket is lementhetitek, de 10.-én azonnal posztolni fogom. Ha gondoljátok, még ide is visszatérhetek egy újabb bejegyzés erejéig, amiben hozom nektek a linket. :)

Ölelés, Chloe

Kérdés!

Helló mindenki!

Egy kérdéssel fordulnék hozzátok, illetve egy kéréssel is - persze nem nagy dolog. :D
A kérdés pedig az alábbi lenne:
Ki szeretne velem találkozni? Illetve benne lennétek egy blogger-olvasó találkozóban?
A kérdés csak ide, illetve a második évad blogjára kerül ki, csak erre a két helyre, mindenféle reklám nélkül - talán a csoportba teszem ki még. :)
Szóval.
KOMMENTBEN jelezze azt, aki eljönne egy ilyesmire, illetve egy "Tetszik" pipát nyomjon az, akit érdekel a dolog, és ha van rá lehetősége mondjuk nem egyezik más programjával, akármi...), akkor eljönne/benézne.
Köszönöm drágáim előre is! <3

*

Amennyiben lenne jelentkező, és nem akar lemaradni a fejleményekről, lesse az oldalt, illetve az oldalt linkelt FACEBOOK CSOPORTOT, ahol minden infó kikerül az esetleges találkozóról.

Ölelés,
Chloe

Köszönetnyílvánítás

Hi, Kinwheres!♥

Ezt is megéltük... utolsó bejegyzésem ezen az oldalon, ami ezzel a sztorival kapcsolatos.

Nos... phú... egyre nehezebb belekezdeni.

Az epilógus felkerült, nem tudom, kinek-hogy tetszik ez a megoldás, de szerettem volna egy ilyet. ☺
A vélemények hol kevesebb, hol több arányban jelentket meg, de így is nagyon sok komment lett - szerintem.
És akkor íme pár személy, akik végig velem voltak, vagy legalábbis végig kitartottak:
- Alex Rodriguez
- Zendra
- S. Anna
Hármójuk nélkül valószínűleg megint egy befejezetlen történetet hagynék magam mögött, amiért jár nekik egy tapsvihar. *lö tapsvihar*
Akkor egy kicsit a történetről...
- Voltak/vannak benne technikai hibák, ezekért méegyszer elnézést kérek, nem vettem sok mindent figyelembe; illetve kihagytam a történetből.
- Rövid részeket publukáltam a közepén, amikért szintén elnézést kérek
- Sokkalta több olvasóm lett, mint amire számítottam
Erre kicsit kitérnék. ☺
Tehát én arra számítottam, hogy akkor kürölbelül legy 40 rendszeres olvasóm, figyelembe véve az előző/első évad pipáit, szóval igazi meglepetés látni, hogy jelenleg másfélszer több van. ☺
És csak hogy belekezdjek a nyálas részekbe:
Köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos évet, mindenkinek, aki legalább egyszer kommentelt, elolvasta a részeket. :')
Érzékeny búcsút kell vennünk, sajnálom :'(((((

*lö pózólj Nirvana-s zoknival*
Mellesleg ez én vagyok...  ☺

Oké, nekem ez nem megy.
Mindenkinek köszönök mindent, remélem olvasni fogjátok az ezt követő történetem, ami a When You Left. Több évadosra tervezem, ezt megsúgom. ☺ Ne riasszon vissza az, hogy fanfiction, nem az lesz a középpont, sokkal inkább a foci/sport.
Valamint említettem egy SZJG fanoknak ajánlott blogot, amit még a nyáron el akarok kezdeni. Köze lenne az SZJG-hez, de ilyen formában NEM volt még feldolgozva. ☺ Na, kit csigáztam fel? ☺

Akit érdekelne ez az SZJG-s dolog írja kommentben, vagy jelölje meg a 'Kövit!' pipát. ☺

Statisztikák
Oldalmegjelenítések: 22338
Kommentek: 260
Bejegyzések: 23
Rendszeres olvasók: 65
Különböző menüpontok megnyitása:
-Szereplők: 431
-Tartalom: 24
-Fejezetek: 287
-Blogjaim: 132
-Adatlapok: 201
-A könyvről: 226

When You Left

PS.: nagyon szeretlek titeket :) #kinwheres_is_my_family
(ironikus, hogy hosszabb ez a bejegyzés, mint a 20. rész :D)

xx Vi

Mert én ilyen kreatív vagyok ^^

Epilógus

KATT IDE AZ EPILÓGUS MEGTEKINTÉSÉHEZ

•Huszadik fejezet•

Hey!:)

Utolsó rész, még van egy epilógus... huh... :') Úgy érzem ez a sor, amit alcímnek választottam, nagyon is ideillik, de ahogy gondoljátok.
(Igen, nagyon rövid, de a kövi nagyoon hosszú lett.)

3...

2...

xx Vi

•...finally ends, You say, "Thanks for being a friend"•

The Only Reason

Egész úton gondolkoztam, amíg a DC-be tartottam.

Jobb kezemben ott volt a gördeszka, lassan lépkedtem előre,és gondolkoztam.

Mindenen.

Először azon, hogy hogyan jutottam el idáig. nagyon kicsi voltam, ezt tudom. Alex tanított mindenre, nélküle nem tartanék itt.

Aztán, amikor kijutottam Angliába, találkoztam Jake-kel, meg ugye Jay-jel, aki azóta sem jött haza. Talán most is Angliában él valahol, vagy... Nem, biztos, hogy nem.

Tíz évesen tanultam meg biciklizni, ami nagyon is gáz, tekintve, hogy öt-hat évesen már gördeszkáztam. Másodikban meg elkezdtem biciklizni. Jöhetnek az elismerő bólogatások.

Befordultam a következő utcába, ahol megláttam egy fagyizót. Anno Dinával ott jégkásáztunk még kilencedik legelején. Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem, hogy elrejtsem a vigyorom, hajam a fülem mögé igazítottam, és újra nekiindultam.

Egy idő után ledöbtam a fölre a deszkámat, és magabiztosan ráléptem, majd lábammal hajtottam magam előre, egészen a következő három utcában.

Ahogy elhaladtam különböző helyek mellett, úgy jöttek elő azok a régi emlékek, amik közül a legrégebbi egy éves sincs.

Az első nap.

A gólyatábor.

Halloween-buli.

És még ezer ilyen alkalom, amire mindig érdemes lesz emlékezni.

A fejemben Agnes Obel Riverside-ja játszódott le vagy milliószor, amíg odaértem a DC bejáratához.

Újra ott álltam, ahol már majdnem nem voltam három hónapja.

Hiányzott.

Amióta nem a békéscsabai DC-ben voltam, sok minden változott, ami azt illeti. Gimis lettem, és leginkább így tudnám magam jellemezni:

Vad, szabad, fiatal.

Ahogy visszagondoltam erre, megkönnyeztem. A helyzet eléggé furán vette ki magát.

Egy lány, a DC bejárata előtt sír.

- Mehetünk? - lépett mellém Stella, és egymásramosolyogtunk.

- Mehetünk - mondtam, majd beléptünk a DC kapuján.