•Hetedik fejezet•

Sziasztok!:)

Na, mit szóltok az előző végéhez? :D Jó, "kicsit" szemét húzás volt tőlem, de mostmár mindegy. :)

Remélem ez elnyeri a tetszéseteket, mert innen már tényleg nincs sok a "heppi end"-ig, de szeretem húzni a dolgokat :D

Remélem tetszeni fog (ííí), és komizzatok, mert mér' ne? :D

Millió puszi, Chloe <3

•Megismételnéd?•

What I Like About You

- Lennél a "pasim"?

- Te most... - akadt el. - Jó, te... - kezdett bele újra. - Mit mondott Hella? - húzta össze végül a szemét.

- Ez az! Emiatt akarom! - vigyorogtam bosszúra vágyva. Jól megszivatjuk őket.

- Elmondta?

- Reggel hallottam - vontam meg a vállam.

- És te ezt így kezeled? Minden reakciót el tudtam volna erre képzelni, de ezt nem...

- Mert kibeszéltek a csajokkal? - ráncoltam a szemöldököm, és szerintem akkor esett le neki, hogy miről is van szó. - Miért, mit hittél?

- Várj... felvázolnád?

- Reggel a csajok azt tárgyalták, hogy mi "együtt vagyunk", és nem akarjuk nekik elmondani. Meg kéne őket szivatni.

- És ezt honnan találták ki? - röhögött.

- Onnan, hogy mi még aludtunk - forgattam meg a szemem. - Továbbkombinálták - legyintettem. - Na, benne vagy?

- Mi a terv? - mondta némi töprengés után.

- Eljátszuk, mintha járnánk, de közben titkoljuk... és mielőtt bejönnének, úgy csinálunk, mintha titkolnánk a dolgot. Na, sejted - magyaráztam a lehető legérhetőbben, mire vigyorogni kezdett. Aha, érti. - És aztán megmondjuk, hogy szivattuk őket.

- Mennyi ideig tart a "szerepjáték"? - fonta össze a kezét mellkasa előtt, miközben felvonta a szemöldökét.

- Nem tudom. Majd jön, ahogy - vontam meg a vállam. - De belementél. Ebből már nem mászol ki - nevettem.

*

Még két napig maradunk, aztán megyünk haza. Az osztállyal közösen eldöntöttük, hogy ma elmegyünk sétálni a városba, tehát tökéletes alkalom volt arra, hogy elkezdjük a bosszú hadjáratot.

- Maradjunk le - súgta oda Ricsi, én pedig bólintottam. Nekikezdtünk a színjátéknak, ami részemről nem volt nagyon megerőltető. Játsszam el azzal a sráccal az eltitkolt kapcsolatom, akibe már alapból bele vagyok zúgva? Hagyjuk már. Ha kéne, és nem lenne színjáték, akkor még talán el is mondanám neki, hogy ez részemről a világ legkönyebb dolga.

- Ha hátranéznek, akkor tedd zsebre a kezed - mondtam halkan -, így olyan, mintha hirtelen elkaptad volna.

- Oké.

- Figyelj, most fognak hátra nézni. Három, kettő, zsebre!

Ennek a srácnak olyan tippelőkéje van, hogy wow. Dináék tényleg akkor néztek hátra hozzánk, mi pedig két különböző oldalra. Én lehajtottam a fejem, de annyira, hogy lássam a reakciójukat. Vigyorogva fordultak előre, és valamit összesúgtak. Siker!

- Oscar-díjat nekünk - súgtam oda "színésztársamnak", és összeröhögtünk ezen.

*

- Jó, akkor mondjuk... mi lenne ha... - kezdtem bele - eljátszanánk, hogy megbeszéljük az esti "találkozónk", és ott letámadnánk őket? - kérdeztem, mire bólintott. - Oké, éjfél után húsz perccel tali a szekrénynél. Ott elbújunk, és letámadjuk őket - vázoltam fel, majd egy mosoly után bementem a szobánkba.

- Hát te mit csináltál Kinga? - pattant mellém Léni, Hella, és Dina. Kezdek félni.

- Öhm... elindultam fürdeni, de kell pizsi... meg türcsi... meg még pár dolog - próbáltam színlelni a zavarom. Komolyan, indítanom kell egy színésztanfolyamot!

Gyorsan elrohantam onna, hogy a színjáték hihető legyen, és szerintem az is lett. Egy kibaszott zseni vagyok.

A szobánkban együtt beszélgettünk, tipikusan csajos meeting volt, Hella pedig felhozta a várva várt témát: pasik.
- Szóval nem tetszik senki, nincs barátom, de örülök, hogy elmondhattam nektek - mondta rám pillantgatva.
- Kinga?
- Nekem sincs pasim, mint tudjátok, tetszik valaki, mint tudjátok... ennyi - vontam meg a vállam.
- Igazán?
- Esetleg nincs egyéb... titkolni valód? - vonta föl a szemöldökét Mary és Léni, ijesztően egyszerre.
- Jó, kezdek félni tőletek - röhögtem.
Szerencsére elterelődfött a téma, és próbáltam hamar elaludni. Persze ezt idézőjellel értem.
Pontosan 0:15-kor felkeltem, halkan az ajtóhoz lépkedtem, és imádkoztam, hogy ne nyikorogjon az ajtó.
Pontban húszkor megjelentem a szekrény előtt, de nem vettem észre, hogy Ricsi a hátam mögött várt, ezért egy kisebb szívinkfartus után tértem észhez.
- Siess, be a szekrénybe! - szóltam, mert a folyosó végén nyílni kezdett az ajtó.
Belöktem Ricsit, és csendre intettem. Pöppet nyitva hagytam az ajtót, hogy lássam őket, és úgy lestünk ki. Nem mondom, görcsölt eléggé a gyomrom, így átgondolva a helyzetet. Ő, és én. Egy szekrényben. Éjjel. "Titokban". Hoppá. Ebből egy rohadt jó sztori lenne. Igen, éljen a feltételes mód. "Hurrá".
- Várj, három, kettő... - mondtuk egyszerre halkan, amikor elhaladtak előttünk...

•Hatodik fejezet•

Szaisztok!:)

Siettem a résszel, és került ki infó a könyvről is, csekkoljátok ITT! Remélem tetszik a rész, nincs különösebb hozzáfűzni valóm ;) Majd nektek lesz :D :P

Millió puszi, Chloe <3

•Nyomozunk... vagy mi•

Heartbeat

- Ne most idegelj! Sosem hívsz éjjel, erre most szóba hozod a bátyám! - kezdtem felmérgelni magam. - Hogy jutott most eszedbe ez?

- Láttam ma egy srácot, illetve pár perce, és kiköpött Jay.

- Biztos?

- Teljesen. Már vagy öt utcája követem, és teljesen olyan.

Megfontoltam a dolgot. Jake ilyenkor nem zargat, tudja hogy ilyenkor alszunk. Tehát ha ilyennel viccelne, másnap kar nélkül ébredne.

Jay még tizennégy évesen tűnt el, ő a mostohatesóm apa miatt. Korábban egy angol nővel volt együtt, és Jay a fia.

Valami haverjaival bulizott, aznap este, amikor nyoma veszett. Ez volt három és fél éve. És egy hónap múlva lenne szülinapja. Július 13. Ami "szerencsénkre" egy pénteki nap lenne. "Hipp-hipp hurrá".

- Hová megy?

- Mittom én'. Itt van valami... bolti körzet-izé.

- Bazd meg, utcát mondj már! Londonban millió "bolti körzet-izé" van!

- Várj, nézem...

Leolvasta a címet, majd egy "várj megint"-tel csöndben maradt. Én az ujjaimat tördeltem, elképzelni sem tudtam, hogy az a barom mit művel. Mármint Jake.

- Valami baj van? - jelent meg mögöttem Ricsi, a telefonra nézve.

- Attól függ, honnan nézzük... - jegyeztem meg, mire felvonta a szemöldökét - már ahogy ezt fél szemmel lehetett látni.

*

- Bement egy boltba - hallottam Jake hangját, mire letámadtam, hogy mondjon már pontosabbat. Sokra megyek vele. A legtömötteb téren bemegy egy boltba. Na, kössz ember! - Ez egy... utazási iroda? Bazdmeg, szökésben van? Jézus, lehet Peruba megy lámát tenyészteni!

- Ne buzulj már, menj be hallgatózni!

- Mit csináljak? Játszam el, hogy megyek valahova, vagy mi?

- Ja. Mondjuk... hozzánk.

- Magyarországra?

- Nem, Narniába! Persze, hogy Magyarországra, te észlény!

Kis idő elteltével Jake megszerezte az infót. A srác szintén Magyarországra jönne. Állítólag a nő még viccelődött is, hogy ezek szerint nagyon népszerű az ország. Ha-ha.

*

Reggel arra ébredtem, ahogy a lányok beszélgetnek.
- Ne már! Tuti összejöttek! Olyan átlátszóak!
- Ja, már csak ők alszanak! - szólalt meg Dina. A kis sunyi!
Gondoltam, még jó sok dolog derül ki, ezért nem mozdultam.
- Ez az! Le merem fogadni, hogy este jöttek össze... - gondolkozott hangosan Mary, Léni pedig közbevágott:
- Vagy ki tudja mióta titkolják! - Fél szemmel néztem őket, és folyamatosan bólogattak, majd Hella megszólalt.
- Szerintem csak szolidan tegyünk megjegyzéseket.
Én elkezdtem úgy tenni, mint aki most kel fel, de nem hallott semmit. Adok én nektek szolid megjegyzéseket.
- Reggelt - próbáltam színlelni. - Miről maradtam le?
- A reggeliről - vágta rá Hella.
- Hát, akkor bepótolom - nevettem el magam, és lementem a konyhába. A pizsim nem olyan otthoni, rendes ruha: rövid pink nardág, rövidujjú, fehér póló. Ennyi.
Lent a konyhában Roli ivott, majd amikor meglátott, megszólalt.
- Nem mondod, hogy most keltél?
- De - vágtam be a durcát. - Miért, olyan nagy bűn az?
- Dehogy - nevetett, majd megfogta a flakont, és kiment, és az ablakból láttam, ahogy nekifutásból beleugrik a medencébe. Hülye.
A csajok is sorban lejöttek, ittak, felkaptam egy csipszet, aztán kimentek napozni, meg beszélgetni.
Én nekikezdtem egy egyszerű szendvicsnek, amit ugye majd melegszendviccsé avatok, miután megtaláltam a gépet hozzá.
- Akkor nem csak én aludtam eddig... - hallottam a lépcső irányából Ricsit, aki kicsit szédült, gondolom hirtelen kelt fel.
- Hát nem - nevettem el magam. - Figyi, kérdezhetek valamit?
Az agyamban egy csomó szivatás-változat játszódott le, miként is tudnánk megviccelni a többieket, hogy a jövőben ne avatkozzanak a dolgainkba. Vagyis az enyémekbe, mert nincs olyan, hogy mi. Pedig én örülnék a legjobban...
- Ja - ráncolta a szemöldökét.
- Lennél a "pasim"?

Díj #1

Köszönöm a díjat, Sky Damon! <3

Szabályok:

-Küld tovább 5 embernek 

-Válaszolj 5 kérdésre

-Tegyél fel 5 kérdést

Kérdések/Válaszok:

1.Mit tennél ha te maradnál az egyetlen túlélő a földön egy nagy robbanás után?

Hát... valószínűleg erre nem fog sor kerülni, szóval addig nem izgat. :D

2.Milyen szuper képességet szeretnél?

Gondolatolvasás :)

3.Mi a kedvenc szuperhősös filmed?

Ööö... nincs :D

4.Miben vagy tehetséges?(nem lehet azt a választ adni, hogy semmiben)

Talán az írás... a töri biztos nem :D

5.Mi akarsz lenni ha nagy leszel :p?

Író :) <3

•Ötödik fejezet•

Sziasztok!:)

Bizonyos ideig (magam sem tudom meddig... :( ) el leszek tiltva az internettől, és most hála az infónak, posztolni tudok, szóval csak arra kérlek titeket, emaitt ne haragudjatok. :)

Millió puszi, Chloe

PS: köszönöm a sok komit, imádlak titeket <3 #kinwheres_love

•Filmezünk... illetve... jaj•

Merthogy lemaradt ( :D ) : Empire

Hamar lerendeztük ezt az egész telefon-dolgot, szóval a csajokkal kipakoltunk, míg a srácok lent állatkodtak.

- Jó, mi mit csináljunk? Elvégre nem nyugdíjas találkozóra jöttünk! - mondta Hella, de kérdése azonnal válaszra talált, ugyanis az ofő bejött, hogy lent van medence, alias tudunk fürdeni, ha gondoljuk.

Lent a fiúk, illetve az új lányok már fürdőruhában feszítettek, és egymást lökdösték bele a medencébe. Éljen az értelem!

*

Nyolc fele felment mindenki aludni, ahogy mi is. Ötössével voltak a szobák, és mivel nem volt beosztás, ugye mi egyedül voltunk a csajokkal.

Hiába volt már 11, még csacsogtunk, de a hullafáradtak voltunk, szóval éjfélfele benyomtuk a szunyát.

Illetve ők. Én egykor még fent voltam. Elég volt egy óra, hogy kialudjam magam. Wow. Új rekord!

A házban mászkáltam, össze-vissza, amikor nekimentem valaminek.

- Azt a jó büdös... - kezdtem káromkodni, hiszen nem ezt érdemeltem, amiért szomjas voltam. Csak vizet kértem, nem egy törött lábat!

Reggel álmosan keltem. Nagyon álmosan. Szóval én tíz fele botorkáltam le, míg a többiek a tegnaphoz hasonlóan ma is kint fürödtek. Ezek szerint csak én aludtam eddig.

*

Ricsi ma elég sokat volt velem, ami a helyzetemre tekintve (nincs semmi komoly, csak a szokásos) nagyon jó. Szóval heppi vagyok.

Ma délután egyébként együtt filmeztünk, egy vígjátékot néztünk. Amit felváltott egy Jurassic Park. Jaj.

- Ne, légyszi, sötét van, én meg nem szeretem a dinókat - nyavajogtam, hiszen már sötét volt, ráadásul a többiek már aludtak.

- Miért?

- Rossz emlék - borzongtam. - A Stairassic Parkban voltunk, ami szintén egy dinópark, vagy mi a szösz. De ott beakadt a ruhám az egyik állat szájába, és azt hittem meg akar enni - meséltem el egyhuzamra, mire egy mosollyal a száján (egy nagyon cuki mosollyal) átölelt.

- Na, annyira nem rossz - mutatott a képernyőre, ahol épp a csávó hulláját mutatták.

- Te szent Isten - takartam el a szemem. - Többet nem filmezek veled, hacsak nem én választok - jelentettem ki. Elnevette magát (olyan cuki a kis gödröcske az arcán. Awwhhh.), én pedig mérgesen vettem ezt tudomásul. - Gonosz vagy - néztem rá szúrósan.

- Olyan vagy, mint a húgom - fogta a fejét.

- A húgod cuki, én pedig nyávogós - közöltem.

- Én még csak macskát hallottam nyávogni. Meg Biebert - borzongott.

- Te ennyire meg vagy áldva Biebs-sel? - kuncogtam.

- Fúj, mennymá'! - lökött oldalba.

- Na! - löktem vissza játékosan. Egy ideig böködtük egymást, de ő egy mozdulattal lelökött, megfogta a két csuklóm, leszorította a földhöz.

- Elengedsz? - pislogtam nagyokat, hátha meghatja. De nem. Nem engedett. A helyzet viszont tetszett, de nem adtam meg magam.

- Nem - felete egyszerűen.

- Jó, te nyertél, de légyszi - nyafogtam.

- De csak mert ilyen kedvesen kérted - jelent meg az arcán egy kisfiús mosoly.

Lehajolt, adott egy puszit (akkor is aranyos!!!), amire vér szökött az arcomba. Felültem, megigazítottam a hajam (tiszta kóc voltam), és elkezdtem beszélni.

- Maja majd ugye megint jön valamikor? Olyan kis cuki!

- Ahan. A suli évnyitóján ott lesz. Jönnek anyuék is, tavaly nem tudtak  - magyarázta. - És nem bánom, ha veletek van. Addig se idegesít.

- Hogy tud idegesíteni? Olyan, mint egy angyal - vettem védelembe.

- Mikor épp nem nyavajog.

- Jajj, milyen vagy - kuncogtam.

- Jajj, milyen vagyok? - kérdezte lányos hangon.

- Hülye - röhögtem.

- Hah - kapott a szívéhez. - Ez most fájt.

Megcsörrent a telefonom, amin Jake hívott. Elvigyorodtam (látszólagosan... belül igazából tomboltam!), intettem, és kisétáltam a szobából, és felvettem a telefonom.

- Jake, a francba is! Mi az? Sokkal tartozol, remélem tudod!
- Ha nem érdekel a bátyád, akkor értem - mondta "köszönésképp", én pedig sokkot kaptam.

•Negyedik fejezet•

Sziasztok!:)

Kevés komment jött, ami miatt kicsit elszomorodtam, de mivel tudom, hogy olvassátok, addig nem gond. :)

Nemsoká rakok ki egy menüt, ahol minden infót megtaláltok a könyvről, ami publikus :D

Remélem tetszik a rész, sajnálom, ha gyorsan halad az esemény, de most kezdődik a jobb rész :D Merthogy a másik főszereplő már ebben aktívan részt is vesz ;)

Millió puszi, Chloe

PS.: a komikért nem haragszok ;)

•Mert ezek mi vagyunk•

The Only Reason

Bárhogy is akartam, elérkezett a reggel, ami csak egyet jelentett: kezdődik a kirándulás.

A busznál már mindenki ott volt, így mindenkihez odarontottunk egy ölelésre. Igen, a fiúkhoz is. Igen, Ricsihez is. Igen, görcsölt a hasam, igen, belenéztem a szemébe, és újra szerelmes lettem.
Menthetetlenül.

- Megyünk már? - pillantott a buszra izgatottan Léni, miközben az ofő a jelenlévő szülőkkel beszélt.
- Szerintem felszállhatunk - vontak vállat páran az új osztálytársaink közül, és így is tettünk. A srácok (avagy: Levi, Roli, Ricsi, Máté, és Oli) hátramentek, mi hozzájuk, a többiek meg vegyesen. Én Hella mellett ültem, mivel Din Máté mellett foglalt helyet. Léni és Mary szintén együtt, Ricsi és Roli detto, és a kimaradt Oli meg Levi került egybe.
Az út alig kezdődött el tíz perce, de máris nagyobb volt a balhé, mint általában. Olivérék veszekedtek, miszerint Levi tud-e Fifázni, mert túl béna. Jó, ezt már megszoktuk.
Léni és Mary a dallistán vesződött, hogy ők most SOAD-ot hallgassanak-e, vagy inkább Léna kedvencét, avagy Paramore-t. Itt is kitört egy balhé.
Dinék azon tanakodtak, hogy mi is a daluk (?), mert amikor randiztak, ment egy zene, és az a daluk. Itt viszont annyi a baj, hogy mindketten másikra emlékeztek.
Én Rolival röhögtem rajtuk, hogy mennyire nevetségesek, míg Hella Ricsit püfölte, mert meghúzta a haját, amikor előrenyúlt hozzánk. (Egyébként a telómat "lopta" akkor el, de hogy miért, fogalmam sincs.)
- Várj, most vagy öklöst ad neki, vagy kitépi a haját - tippelt Roli, ezzel jelezve, hogy ő igenis jól szórakozik a műsoron. Én is, nem kell tagadni. És ami azt illeti, nem Hélit kell félteni a "verekedésben". A csaj nagyobbat üt egy profi bírkózónál is.
Időközben Leviék vitája vált az érdekesebbé, mert itt annyira hadonásztak, hogy félő volt, nem esik-e véletlen ki a foguk. Mi pedig igaz barátokként nem segítettünk nekik, hanem röhögtünk. Rajtuk. Mert úgy kell azt.

Fél óra telt el az útból, amikor kicsit elcsendesedtünk. Csak egy kicsit.
Talán - na jó, biztosan - kijelenthetem, hogy innentől kezdve nem állt le a hülyülés. Amúgy se, de innentől pláne. Mellesleg látni kellett volna Smink arcát - tuti idejött volna, ha mi nem vagyunk.

*

Amikor megérkeztünk, többnyire semmit sem csináltunk. Na oké, rossz vicc volt.
- Hol a halálba van a telefonom? - tapogatóztam a zsebeimben, egyre kétségbeesetten.
- Ezt keresed?
- Adod ide! - szóltam Ricsire, aki vigyorogva mutatta a zöld mobilom. - De már visszavettem egyszer! - tátottam el a szám. - El is raktam... a... ne!
Összehúzott szemmel néztem rá, mivel leesett a tény, hogy konkrétan a farzsebemből lopta ki a telefonom, a legrosszabb, hogy fel se tűnt.
- Mondd, hogy nem a zsebemből vetted ki!
- Mondanám én, de nem szokásom hazudni - mosolygott, majd feldobta a készüléket, elkapta, majd a kezében szórakozott vele.
- Na, add ide, fel kell hívjam anyut - esedeztem. Nem jött be.
- Nem adom. Ennek a mobilnak ára van.
- Azzal én is tisztába vagyok, de ha nem adod ide, elveszem a tiéd, és arról telefonálok!
- Megdumálva - vette ki a zsebéből, majd odadobta nekem - szerencsére elkaptam.
- Te ennyire nem félted?
- Ja, kábé - vonta meg a vállát, azzal a tipikus "nemtörődöm vele" mozdulattal.
Már épp fenyitottam volna, amikor megláttam, hogy kódos. A francba is!
- Ne szórakozz! Nem mondod, hogy le van kódolva!
- Én nem mondtam, de látod - röhögött ki.
- Kegyetlen vagy - jegyeztem meg. - Elmondod, mi a jelszó?
- Nem.
- Légysziii - nyújtottam el, nagyokat pislogva.

Nemsokkal később Hella ügyködött Ricsi telefonján, mert semmiképp sem akarta megmondani a jelszót, tehát kell nekem valaki, aki megfejti.
- Háh! Elsőre - vigyorgott büszkén Héli, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Azt hogy?
- Számba vettem, hogy én az ő helyében mit írnék be kódnak. Amit, vagy akit - tette hozzá - sosem felejt el.
- Tényleg! - fogtam a fejem, bamba vigyorral. - Tuti a húga volt a kód! Miért is nem sejtettem? - tettem fel magamnak a kérdést.
- Van egy húga? - ráncolta Hella a homlokát. - Ja, tényleg - röhögött.

*

Igazából hívni nem is hívtam anyát, én tökéletesen elvoltam azzal, hogy Angry Birds-ezek.
- Tessék, visszaho... - lépett a szobába Ricsi. - Még mindig fejted?
- Nem - haraptam bele a számba, mert épp lefoglalt az utolsó madár. Le kell ütnöm a malacokat!
- MI? Megfejtetted...?
Mellém pattant, hogy ellenőrizze igazat mondok, és mintha kicsit megijedt volna, amit nem tudok hova tenni.
- És... öhm...
- Mi az?
- Hogy jöttél rá?
- Ja, nem én. Hella találta ki. Elsőre. De, hogyan, számomra is meglepő - jegyeztem meg. Nagyon úgy nézett ki, mintha megkönnyebbült volna. de csak egy kicsit.
- És miket néztél még a telómban?
- Csak a menüt, mert már vagy félórája ezzel pusztítom az agysejtjeim - mondtam, majd egy "igeeeen, jöhet a kövi pálya" sóhajjal nyomkodtam tovább a képernyőt.

•Harmadik fejezet•

 Sziasztok! :3

Kitettem egy szavazást, ugyanis tényleg érdekel, hogy minek neveznétek el magatokat :D Jó, ez elég nagyképűen hangzott :3 Mellesleg nem 'már'-t akartam írni, hanem 'más'-t. :D Akinek pedig a 3-as a megfelelő, kérem komiba a tippeket! ;)

Kicsit kevesebb komit katam, mint általában, szóval ezek hiányoztak, de az az öt <3 Imádás van :3 <3

Millió puszi, Chloe

PS.: Tegyek ki infót a könyvről? (hogy áll, meg ilyenek...9

 

•Dináéknál•

Birthday

Hamar vége lett a nyári szünet első hetének, amikor Angliában vagyunk, de ez van. Viszont hazaérkezésem után rögtön maradtam Dináéknál, de majd a következő héten pedig ő lesz nálunk.

- Jézus, Dinaaa - rontottam be a bejárati ajtón, egyenest barátnőm nyakába. Már hiányzott, annak ellenére, hogy nem volt köbö másfél hete, hogy elköszöntünk egymástól az évzárón.

- Kingaaa - viszonozta a gesztust Din, és nevetve váltunk szét. - Gyere, pakoljunk ki, aztán szenvedjünk Darla-val - vihogott. - Csajos napok lesznek, Dávidot hagyjuk ki belőle - folytatta a beszédet, és látszott rajta, hogy totál bepörgött. Na most nem tudom, hogy mi miatt, valószínűleg az lehet az oka, hogy tegnap kamon mesélte, hogy amióta ivott Monster-t, nem tud vele leállni. És akkor kezdődhet egy újabb függőség! (Úgy mint Mary-nél ezek a bandamániák... hogy bírja ezt ép ésszel?)

Fél óra elteltével már a kocsiban ültünk, hogy elmenjünk az Arénába, hiszen mégis mi a legjobb a szomszéd kerületben, ha nem az Aréna pláza? Szerintem semmi. (Kivéve a vonatállomást. Nem szeretek gyalogolni, és közel van a sulihoz.) Mellesleg még szerencse, hogy Dináék a kerület szélén laknak, ahol viszonylag hamar át lehet érni.

Először is a mozit céloztuk meg, és mivel Darla-nak szülinapja van, ő döntött, tehát megnéztünk egy vígjátékot. Nekem tetszett, de nem volt nagy szám, hogy őszinte legyek.

A későbbiekben az útvonalon már legalább 15 bolt szerepelt, ezek 90%-a ruhát, és ékszert áruló üzletek tették ki, de ez mellékes.

Este szokásosan állatkodtunk, mint ahogy az tőlünk várható volt, szóval ennél jobban már csak az lepett meg, amikor éjjel arra keltem, hogy Dina rugdos (?).

- Mi a franc bajod van?

- Hol van a Monster?

Jó, Dina totál becsavarodott.

- Honnan tudjam? - dünnyögtem álmosan, majd érzetem, ahogy Dina rálép a kezemre (auuuuu), és kimegy a szobából.

A sötétben is lehetett látni, hogy négy Monster-rel tér vissza (jesszusom...), és azon tanakodik, hogy melyik színűből igyon, mert tetszik neki a rózsaszín, de a zöld finomabb (?), viszont ott van a kék is... Jézus, hogy nem bolondult még bele?!

*

Eleinte bele sem mertem gondolni abba, hogy milyen hatással lehet egy emberre,

ha megiszik nagyjából egy fél rekesz energiaitalt. Na, én csak a következményét láttam, de nem volt szép látvány.

Reggel Dina ki volt nyúlva, mint egy részeg, és a fejfájása miatt panaszkodott.

- Ezzel meg mi van? - állt meg mellettem Dávid, szemöldök ráncolva meredve a tesójára.

- Energiaital - legyintettem.

- Bakker, mennyit ivott? Rosszabbul néz ki, mint egy részeg. Én is sokat iszok, de ilyen még nem volt - röhögött, majd kiment a szobából, és egy vödör vízzel tért vissza.

- Ugye nem akarod ráönteni? - döbbentem meg, mire egy sunyi vigyorral bólintott. - Akkor legalább vigyuk ki a teraszra, te IQ Fighter - forgattam meg a szemem, és szembe kellett néznem a ténnyel, hogy Dávid egy hülye. Dina is az. Én is.

Igazából tök jól szórakoztunk azon, hogy Din vergődik a vízben, és azt hiszi, hogy egy hajóból lökték a tengerbe, de a következményekkel is számolnunk kellett. De legalább megtudtuk, hogy D is nagyot tud ütni. Aucs.

*

A Deszka Club-ban elég sokat voltunk a héten, de el kellett kezdenünk bevásárolni, hiszen nemsoká kezdődik az osztálykirándulás, és semmikedvem nincs itthon maradni, miközben a többiek a Balaton mellett napoznak, és szivatják a másikat.

Először a Penny-be mentünk, ahol vettünk magunknak üdítőt (Dina anyukája fizetett nekem is mindent, de ezt már korábban rendezte anyuval), meg csipszet, csokit, és ilyesmiket. Ezek után elmentünk fagyizni (nyami!), ahol is három-három gömböt választottunk magunknak. Nekem jött a klasszikus trió, avagy csoki, vanília, és eper, míg mindenki más valami extránfurit/ilyesztő nevűt választott. Jó, a menta még nem gáz, de amikor látod a mittomén milyen tövises ízűt, az már bizarr.

Konkrétan holnap reggel fél hétkor ott kell lennünk a kirándulás indulása miatt a suliban, és várom is, meg nem is.

Jó, akkor fejben rögtönözzek egy Pro&Kontra listát:

Pro: végre találkozok a csajokkal, és a srácokkal.

Kontra: ott lesznek a Ricsi-imádó-plázacicák - jobb jelző híján

Pro: szétszivathatjuk egymást

Kontra: ott lesz... Ricsi, és... jaj.

•Második rész•

Sziasztok!:)

Kint a második fejezet/rész/akármi, ahogy nektek tetszik :D <3

Utólag is mindenkinek kellemes húsvétot, remélem sokan voltak nálatok, ha már nálunk nem :D (Na, nem mintha bánnám, így is egész nap talpon voltam.)

Köszönöm a kommenteket (<3), a feliratkozókat, pipákat, és mindent :D Kicsit furcsálltam, hogy vannak olyanok, akiket nem láttam az előző évadban, bár lehet ott voltak végig, csak csendesen meghúzódtak :D

Millió puszi, Chloe <3

 

•Kamozunk•

Save the Day

Reggel arra ébredtünk, hogy anyuék lent beszélgetnek a konyhában. Nem, nem voltak halkak. Kicsit sem.
- Kelj már, Jake - ültem fel, és megrohamoztam az ablak környékét. Kinyitottam azt, aminek köszönhetően egyből áradt be a friss levegő, és persze a meleg is, amit mi hidegnek éreztünk, ugyanis sikeresen "belihegtük" a szobát.
- Nagyon gyorsan becsukod - közölte Jake szigorú hangnemmel, de helyette csak ébreszgetni kezdtem.
- Na, kelj már!
- Kel a fene - dünnyögte.
- Jó, te akartad... - vettem elő a telefonom, és rámentem arra az alkalmazásra, amire tuti felkel. Nem, nem Justin Bieber dallista.
Odaemeltem a füléhez, és megnyomtam a kijelzőn a gombot, aminek köszönhetően eszméletlen hangosan szólalt meg a... kutyasíp. Igen, Kim szereti szivatni a népet.
- Basszad meg - fogta a fejét, vagyis inkább a fülét.
- Na, kelj - löktem meg, és kimentem a szobából, egyenesen a vendégszobába, ahol is kikerestem mára a ruhám, majd letusoltam (természetesen a fürdőben), végül pedig felöltöztem egy nagyon csinos szettbe. Deszkás, de csinos.
- Jake, felöltöztél? - kopogtam az ajtón, ugyanis nincs tervben, sem a bakancslistámon nem szerepel, hogy rányissak.
- Nem, épp alsógatyában etetem az aranyhalaimat - ironizált.
- Idióta - nyitottam be, és leültem mellé. A kamera túloldalán egy szőke lány ült, kedvesen mosolygott, egészen érkezésemig.
- Hali, Kim vagyok - mosolyogtam, hátha enyhítek a haragján, amit ezek szerint a jöttöm okozott.
- Jaj, szia Kim! Jake már sokat mesélt rólad. - Aha, szóval nem rám számított. - Mi újság? - kérdezett, mintha valami régi ismerőse lennék. - Mellesleg Stefanie vagyok - mutatkozott be.
- Öhm... köszi, jól megvagyok - nevettem. - Én is sokat hallottam rólad - utaltam a tegnapi beszélgetésünkre Jake-kel. - És te hogy vagy?
- Én is elvagyok - kuncogott aranyosan.
- Na, én megyek, nem akartam zavarni - intettem, de Stef félbeszakított.
- Á, ne menj, engem már így is percek óta hívnak - röhögcsélt, majd elköszönt, aztán pedig kilépett.
- Nem mondtad, hogy ilyen jófej! Végre nem valami boszorkányt szedtél fel - dícsértem Jake-t, mire büszkén bólogatott.
- Ja, kivételesen nem ostoba szőkével randizok, hanem okos szőkével.
- Szemét vagy!

*

- Juj, felhívhatom Dinát cseten? - kérdeztem Jake-t, akit nemzavart a dolog. Beleszólni nem nagyon tudott volna, mert már elindult a hívás.
- Szióóó - intettem a kamerába, de a várt egy Dina helyett kaptam mellé két szőke lányt, és egy "nem Dina szobája" hátteret. - Illetve sziasztok!
- Hali Kin, ők itt Lili, és Lilla, ikrek.
- Azt rögtön tudtam - jegyeztem meg nevetve, közben pedig Jake leült mellém.
- Ők Máté nővérei... - folytatta.
- Ácsi! Mátééknál vagy? - zavarodtam össze. - Óóó, Mátééknál vagy!
- Gratulálok, Einstein.
- Na, csajok, ő pedig Jake - mutattam be őt is. - Jake, ők ott Lily, és Lilla.
Olyan félórát elbeszélgettünk (a csajok tudtak angolul, szóval tudtak Jake-kel kommunikálni), amikor hatalmas ordítást hallottunk.
- Lili, hol van a telóm? - ordított Máté.
- Kuss már, lefogadom Angliában is hallják a hangod! - üvöltött válaszul, mi pedig elnevettük magunk. Elvégre igaza van.
- He?
Igen, éljen az értelem.
Hallottuk, ahogy betrappol a szobába, és elkezd magyarázni.
- Na, adjad már! Ricsit akarom hívni.
- Nesze - vette ki a farzsebéből a telefont, és odaadta.
- Aha, méghogy nincs nálad - forgatta a szemét, és kiment, anélkül, hogy akár észrevett volna.

Pár perccel később Hella és Léni is bekapcsolódott a csetbe, szóval ez egy ilyen csoportos meeting volt, vagy mi.
Nemsokkal azután, hogy Mary is csatlakozott a beszélgetéshez, és Jake magunkra hagyott, meghallottam a kamerán kersztül Ricsi hangját, aki épp a csajoknak köszönt.
- Jaj, szia - intettek egyszerre, oldalra fordulva.
- Ki az? - kérdezte Héli, mire Ricsi a kamera elé sétált. - Jáj, heló!
- Hali - intett, majd kiment. Jó, ez fura volt.
- Bakker, Kinga, te már attól elpirulsz, ha meghallod a hangját? - szekált Héli, mire eltakartam az arcom, az ikrek pedig egyszerre megszólaltak.
- Ez a srác tetszik?
- Év eleje óta bele van esve... - magyarázta helyettem (?!), én pedig szerintem egy fokkal jobban hasonlítottam egy paradicsomra. Egyrészt, mert igaza van, másrészt mert ne beszéljen ki a szemem előtt!

*

Az udvaron hülyültem Nath-al, és Jake-kel, amikor eszünkbe jutott, hogy kéne képeket csinálni, elvégre talán télen volt utoljára közös képünk. Akkor se sok.
Mindenféle hülye pózba beálltunk, de nekem az abszolúte kedvencem az lett, amin Jake hátulról megpróbál átölelni, de én nem engedem, közben pedig meg akar puszilni. Na, ezt jól megaszontam'.
A képet azonnal feltettük a Facebookra és a Twitteremre is (a sajátomra, nem a hivatalosra), és bejelöltük magunkat rajta.
Először inkább az angol komik jöttek, de azért kaptunk magyart és spanyolt is (Diana-ék). Igazából az első pár komi amolyan "de jó kép lett", "akkor most Angliában vagy?" féle lett, de mikor azt kezdték tárgyalni, hogy én már együtt vagyok Ricsivel, és úgy pózolok így, az gáz. Egy: jó lenne tudni, hogy honnan tudják, kivel vagyok együtt, miközben én sem tudok róla; kettő: nem az ő dolguk!
Szóval... sikeresen felmérgeltek.
Miután sikeresen rájött, hogy Kevint hitték Ricsinek, elkezdtem ott magyarázkodni, de végül hagytam az egészet. Majd rájönnek. Nem is fárasztom most magam ezzel.

•Első rész•

Hi, Kinwheres/Chloers <3
(A "rajongótábor" nevéről még tárgyalunk :D )
Először is üdv itt, a 2. évadban :D Sokat izgultam miatta, és hiszitek vagy sem, ezt a részt kábé egy-másfél hónapja már megírtam, a blog pedig szeptember óta lapul az irányítópulton :D
Kicsit másabb a rendszer, mint az előző/első évadban, de szreintem ez jobb :)
Millió puszi, Chloe <3
PS: Boldog szülinapot, Panna <3 

 

 •Elkezdődött...•

Show Me Love

Rengeteget stresszeltem az év vége miatt, de megérte. Kitűnővel átmentem, és hivatalosan is tizedik osztályba léphetek.

Sajnos az év vége miatt nem volt időm naplót írni, hiszen tanulnom kellett.

Ma indultunk Angliába, pontosabban Londonba, a szokásos nyakunkra. Jake már nagyon hiányzott, ahogy Nathan is, és a többi barátjuk: Zeke, Austin, és Justin. Már vártam a nyarat.

Leszálltunk a gépről, ahol vártak minket Jake szülei. Egy öleléssel köszöntünk egymásnak.

Lepakoltunk minden cuccunkat, aztán rögtön rohantunk lógni.

Nathan már várt minket.

- Hy, Nathan - öleltem meg.

- Hey, King - nevetett. Tipikus Nath.

- Hiányoztál - böktem vállon. Játékosan visszabökött, aztán rákérdezett:

- Ki akar deszkázni?

Végül a fedett pályánál kötöttünk ki, ahol télen is, amikor itt voltunk a szülinapomon.

Kértünk ki deszkákat, aztán mentünk is a pályára. Totál fel voltam pörögve, ahogy ők is látszólag.

A gördeszka után visszamentünk Jake-ékhez (náluk vagyunk ezen az egy héten), ahol pedig azonnal csináltunk közös képeket, amiket feltettünk a Facebookra. Pillanatok alatt érkezett vagy 100 lájk (Jake népszerű a csajok körében... meg kábé mindenki körében), és a kommenteket olvasgattuk.

- Jó, most mit csinálunk? - kérdeztem fél kilenckor a nappaliban, mert a szüleink elmentek egy... nem tudom hova. Mindegy. Pedig mondták! Biztos mondták! De akkor miért nem emlékszek?

- Passz. Film?
- Neee - nyújtottam el fáradt mosollyal az arcomon. - Mondjuk hallgassunk régi nagy slágereket?
- Neee - nyávogott, akár egy lány, mire elnevettem magam. - Jó, oké, csak ne Bieber legyen.
- Mi a bajod Bieber-rel? - kérdeztem felháborodva. Na, nem mintha komolyan is gondoltam volna.
- Azt ne mondd, hogy megszeretted - fintorgott.
- Hah!
- Bah.
- Hülye - csaptam vállom. - Nem rémlik, diló? Én rocker csaj vagyok - húztam ki magam tettetett komolysággal. Nem, nem sikerült tettetett komolynak maradnom. Juj, ez milyen már? "Tettetett komoly"? Ez de nagy!
- Hallod, most hogy híres vagy...
- He? Nem vagyok az - ráztam a fejem.
- De! Szerepeltél az Elle-ben, nemzetközileg ismert deszkás vagy, de te tényleg nem vagy híres - bólogatott ironizálva. - Ja, és akkor kihagytam a sok tévés szereplésed.
- És? Nem vagyok én egy Palvin Barbi, vagy Ariana Grande - magyaráztam kissé ingerülten.
- Örülök neki.
- Na, mire akartál kilyukadni? - intéztem el a dolgot a kérdéssel. Most ne zaklasson ezzel, semmi humorom. Jó, igaza van, de attól még nem számít híresnek senki, ha szerepel egy világhírű magazinban, és világhírű deszkás.
Jó, igaza van. Akkor én most híresnek számítanék?
- Arra, hogy kéne hivatalos Twitter.
- Kinek akarsz felvágni? - fontam össze a kezem a mellkasom előtt, szigorú tekintettel.
- Én? Senkinek! - vágta rá egyből. - Na jó, Stefanie-nak.
- Gondoltam, hogy van valaki a "háttérben" - vihogtam.

Végül nehezen, de rávett, hogy csináljak egy hivatalos Twitter-fiókot, amin egy óra alatt egy csomó ember (köztük hírességek is!) bekövetett. Tehát ilyen érzés a hírességeknek, amikor ezeket látják? Érdekes. Eddig nem tudtam.
Elgondolkozva nagyon durva egyébként, hogy van egy adott híresség, és akkor őt konkrétan éjjel nappal zaklatják, vagy nem is milyen időközönként. Bele sem mer az ember gondolni sokszor. Meg mikor feltörtént Britney Spears Twitterét... Juj. Talán kár volt csinálnom. Elég lett volna a saját szimpla.

*

A nappaliban békésen nézegettük a régi, még kiskori fotóinkat, és abban "gyönyörködtünk", hogy már majdnem tíz éve barátok vagyunk,. annak ellenére, hogy még csak a 15-öt töltöttük nemrég. És annyira furcsa ebbe belegondolni, hogy még a saját nyelvemen is alig tudtam beszélni, de máris volt egy angliai barátom.
- Jake, én unom ezeket - böktem a net irányába, pontosabban a Youtube-ra. Már kezdtem unni a sok pop dalt, annak ellenére, hogy elég erősen függőjükké váltam az utóbbi időkben. Mindegy a szívem foglalt a rock dalok miatt.
- Jólvan, akkor kizárom - mondta, majd egy mozdulattal kizárrta a gépet.

- Éhes vagyok - közöltem nagyokat pislogva, amikor is rájöttem, hogy ma egy szendvicsen kívül nem ettem semmit.
- Rendeljünk, vagy összütsz valamit?
- Rendelj - nyávogtam és elterültem az ágyon.
Fél óra múlva egymással szemben ültünk, kezünkben egy-egy szelet pizzával, oldalunkon szintén egy-egy pohár kólával.
- Anyáék mikor szándékoznak hazajönni szerinted? - emeltem a fejem fölé a kaját, és belelógattam a számba.
- Passz. De én mindjárt bealszok - vont vállat.
- Na mi van? A nagy Jake White éjjel egykor már álmos? - húztam az agyát, de nem jött össze, mert egy óriásit ásítottam.
- Háh!
- Nemér! - nyávogtam. - Én repültem is! Hülye időváltozós-izé!
- Ez most úgy hangzott, mintha időutazó lennél - vihogott Jake, mire egy jó nagy tockost kapott. - Még mindig nagyot tudsz ütni.
- Az ember nehezen változik - jegyeztem meg, és elnevettem magam.
A poharakat elpakoltuk, és a szobában tévézni kezdtünk, de mivel egyszerűen nem bírtuk tovább, elaludtunk az ágyon. Jake kiterülve, én pedig félig rajta, erősen magamhoz szorítva.

•Bevezető•

Danján Kinga befejezte a kilencedik osztályt a Tehetséggondozó Gimnáziumban, és most kezdődik az első gimis nyara, tele szerelemmel, vágyakkal, csalódásokkal, új és régi barátokkal, utazásokkal, és még sok minden mással. De mi van akkor, ha egy fotó egy országos balhét vált ki? Vagy akkor, ha az osztálykirándulás kudarcba fullad? Mi történik Ricsi és Kinga közt az utó-osztálykiránduláson? Vagy mégis mekkora port tud kavarni a szerelmi háromszögünk harmadik tagja? Vagy talán nem is ő az egyetlen, aki bele akar rondítani Kinga szerelmi életébe?

Tele vagyunk kérdésekkel.

Kinga életében ezek a dolgok azonban nemsokára meg lesznek válaszolva. Csak az a dolgod, hogy követek a nyár eseményeit, történjen a jelenet Angliában, Békéscsabán, Budapesten, a Balatonnál, vagy Tenerife-n.

Olvasói vélemények az előző évadból:

"Hali! Most találtam a blogodat,de nagyon elnyerte a tetszésemet.Tehetséges vagy!Már most várom a folytatást! xxMagdi"

"Nagyon jo:) annnnnnnnnyira szeretnem mar olvasni a verseny napjat *-* (a leirasod alapjan fontoloba vettem, hogy kiprobalom a gordeszkat)"

"Oké, azt hiszem annyira tetszik, hogy húúúú, wáóóó.... :DD Kövittt :DDD I.M.Á.D.O.M :DD"

"Aki dislikeol, annak biztos soha nem volt meg blogja .__. Nagyon jol irsz, erdekes, fantaziadus, nem mellesleg egyedi. Mindig vannak fordulatok, sosem tudom kitalalni, vajon mi lesz. Egyszoval: TOKELETES!:) Ha egyszer ennyien szeretnek, olvasnak, tamogatnak, es azert frissitik azt a nyomorult kijelzot, hogy te vajon irtal-e mar uj reszt, ne torodj 1 elettelen senkivel, aki meg a nevet se vallalja fel. Ha valakinek nem tetszik, lehet nalam jelentkezni. Ez az en velemenyem. Soha ne hagyd abba, tehetseges vagy! Varom a folytatast:) Ne feledd: Ne foglalkozz a bantokkal.. Sok energiadat elveszi, es kozben akaratlanul is hatterbe szorulnak azok, akik teljes szivbol SZERETNEK! <3"

"Halii :) imádooooom a blogod annyira jó a történet rég olvastam ilyen hírességek nélküli normális történetet tele szerelemmel titkokkal csavarral....köszi h nem hagysz szenvedni és hamar hozod a kövit....nagyon tehetséges vagy csak így tovább...Ui: nagyoooon hosszúra írd a sztoryt Brigi xx :*"

És a kedvencem:

"Á, nem igaz, hogy ez ilyen jó! Magamaz szidom, amiért ilyenkor talàlok rá a blogodra! Mert akkor nem tűkön ülve várom a kövit és nem minden gondolatom (!!!) a sztori folytatásàn folyna. Igazságtalan... Nagyon jó a fantáziád, örülök, hogy nem egy újabb tömegblog (1D), mert azokat nagyon unom és értelmét sem látom. Ez azért nőtt a szívemhez, mert deszkásokról még nem olvastam történetet, mint ez. Nagyon tehetséges vagy, csak így tovább! R. Lili P.S.: Merj nagyot álmodni, és eléred a célod! (Lefordítva: Ha ezen az úton haladsz, sikeres író lehetsz, mint pl. Leiner Laura. :-))"

A blog hivatalos nyitása:

2014. 04. 19.