•Tizenhetedik fejezet•

Hey ho! :)

Ez most egy különleges rész, hiszen ebben pár dolgot "tisztázok" (jó, ez erős fogalom), ami a Kinga 6. osztályát illeti. :) Remélem tetszeni fog. :)
Mellesleg elég rövid, de nem akartam annyira elhúzni :)

Millió puszi, Vi
PS.: köszönöm EZT, és EZT <3

•Emlékek•

Faster Than Boys
Kedvenc Victorious számom :)

HÁROM ÉS FÉL ÉVVEL EZELŐTT

A házunk előtt találkoztunk Han-nal, és Lol-lal, mint mindig. Évek óta legjobb barátok voltunk, és nemsoká vége a hetedik évfolyamnak, és kezdődhet a nyolcadik.

Furcsa egy "alakulatunk" van, még ötödikben találtuk ki magunknak ezt a fajat "becenevesdit". Igazából nem sok ész kellett hozzá, hogy rájöjjünk, a legtöbb nevet lehet úgy becézni, hogy az első három betűt használjuk.

Így lettem én Kin, Hanna Han, Lolita pedig Lol. Az utóbbin egyébként tényleg sokat nevettünk, mert Lol-nak a kedvenc filmje a Lol, sokat is mondogatja, hogy "lol", és már önmaga is egy "lol".

 - Na, megjöttem - zártam be az ajtót, és odasiettem két barátnőmhöz.

Egy-egy öleléssel köszöntek, amit még régebben vettünk "használatba", még talán ötödikben, amikor teljesen olyanok voltunk, mint a firstlady-k. Mi voltunk a kifinomultság mintaadói (van egyáltalán ilyen szó?).
 A sulibamenet kitárgyaltuk, hogy hogyan segítünk egymásnak majd a kémiadogában, valamint, hogy tegnap a bátyám mit művelt.
Jay is velünk jár suliba, kettővel felettünk. Ő most nyolcadikos, és ahhoz képest, hogy csak öt éve él/lakik velünk, egész jól beszéli a magyart. Én speciel első óta tanulok németül, azaz hat éve, és a mai napig csak sikítani tudok a szóban forgó nyelven. Ja, meg annyit tudok, hogy "ja". A jelentését mondjuk nem.
Beérve a termünkbe leültünk a mi hármas padunkba, és középre, jobbomra Han, balomra Lol.
- Hova tegyük a puskát? - kérdezte Han, és előszedte a lapokat, amit tegnap este írt. Ő ír közülünk a legszebben, és a legapróbb betűkkel, így mindig őt kértük meg.
- Középre, oda nem lát be a Bányai-banya - vihogott Lol, és benyomták a padomba a cetliket.

*

Délután amikor hazaértünk a csajokkal a DC-ből, gondoltuk, hogy bemegyünk hozzánk tanulni.
- Kinga, szólj apának, hogy elmentem a haverokkal - nyitott be Jay, mire megforgattam a szemem.
- Tudod, hogy nem szereti, ha az engedélye nélkül mész el! - szóltam rá, de teljesen figyelmen kívül hagyott, és kiment a szobámból.
- Jó, akkor tanuljunk! - mondta Han pár másodpercnyi csend után, és elővette a bioszkönyvét, és nekiálltunk tanulni.
Akkor láttam utoljára Jay-t.

•Tizenhatodik fejezet•

Sziasztok! :)

 Kicsit késve (huppsz), viszont nemrég megnyitottam azt a blogot, amit megszavaztak a csoportban, és azt fogom írni ennek a sztorinak a végeztével :) Én mondjuk egy másikat terveztem, az szerintem többmindenkinek tetszett volna, úgyhogy lehet az is megnyitom, ki tudja? :)

Millió puszi, Vi

•Lol bevadul•

Amnesia
Fpú, beleszerettem ebbe a dalba <333

EGY HÉTTEL KÉSŐBB

A hazaérkezésünk utáni két napot konkrétan végigaludtam, nem beszélve arról, hogy Lola barátném pont ezalatt a két nap alatt akart boldogítani a jelenlétével.

Vele még áprilisban békültem ki, mert vele is rendesen összevesztem, amikor kiderült, hogy felvettek a budapesti gimibe, so... De a lényeg, hogy újra barátok vagyunk.

- Na, akkor először is, elmesélsz mindent a gimidről, utána a nyaralásról - mondta Lol (ez a beceneve). - Ha már hagytalak az utóbbi napokban... - tette hozzá, mire elnevettem magam.

- Mit meséljek, te őrült?

- Úgy mindent - legyintett, én pedig szememet forgatva kezdtem bele a mondandómba.

- Szóval te ezt így? - tátotta el a száját, én pedig (újra) elnevettem magam.

- Szóval én ezt így - bólintottam.

- Oké, ezt meg kell emésztenem - tette fel a kezét.
Tömören annyiról volt szó, hogy Hella kedvenc helye ugye a szellőzőrendszer, és egyszer, még áprilisban engem is vitt magával, így tudtuk meg a matek dogára a kérdéseket. Még visszagondolni is fáj.
- Halod, nekem is oda kéne járnom, Kin - vihogott, majd a végén már annyira röhögött, hogy konkrétan legurult az ágyról, és összegörnyedve, magzatpózban folytatta ezt a tevékenységét.
- Hát gyere, Lol - vágtam rá.
Fél óra múlva Lol kitalálta, hogy párnacsatázzunk, szóval ez amolyan plüss-csata lett, mivel nekünk kevés volt két párna. A végén már a zoknikkal dolbáltuk egymást, azt is még kiskorunkban sajátítottuk ki. A technikája borzasztó egyszerű, tömören annyi, hogy a lyukas végénél megfogjuk, hátrahúzzuk, és remélhetőleg arconlőjjük a kiszemelt "áldozatot".
- Olyan gyerekesen vagyunk, Lol - ültem fel az ágyam mögül, és szembetalált egy zokni. Lol zoknija. Fúj!
- Az addig nem baj, míg gyerekek vagyunk - szólt oda hozzám, és fél perccel később röhögve kezdtük összeszedni a dolgainkat.
Pizsipartit kellett tartanom, hála Lolinak, így az esti program a következőképp alakult:

• 22:00 - a párna/plüss/zoknicsata maradványainak eltüntetése
• 22:45 - muffin készítés (amolyan hagyomány a Danján-féle bulikon)
• 23:17 - néma karaoke parti

Nem, ez tényleg néma-karaoke. Ezt még Hannáéknál találtuk ki, mert a szülei nem tudtam aludni a kornyikálásunk miatt, szóval "némán" karaoke-ztunk.
- Bocs, ha megzavarlak - kezdtem bele -, de mi van Han-nal? - kérdeztem Lol-t, aki épp az asztalom tetején (igen, ott) táncolt.
- Ja, Han-nal? - kapta fel a fejét. - Tudod, a szokásos. "Megváltozott" - mutatta az idézőjeleket.
- Kurva lett? - Éljen a szoliditás, Kinga.
- Nem, szó szerint megváltozott. A lányok jönnek be neki.
- Nem azért, de ezt sejtettem - mondtam végül, mert ehhez nem sokmindent tudtam hozzáfűzni.
- Ja. Egyfolytában szekálták emiatt, aztán végülis összejött egy rövid időre Krisztivel.

- Várj csak! Akkor mi is a helyzet "skater boy"-al? - vonta fel a szemöldökét Lol.

•Tizenötödik fejezet•

Sziasztok!:)

Mostantól igyekszek hosszabb részeket publikálni, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy ez a blog 20 részes lesz. Nem tudom, ki mit gondol erről, a csoportban már kérdeztelek titeket a harmadik évadról, de ha ehhez nincs már elég fantáziám, mi lenne azzal... De végül el lett döntve, szóval lépjetek be a csoportba, és informálódjatok :)

PS: mivel tényleg hosszabb részeket szeretnék kirakni, bejelentem, hogy ez az eddigi leghosszabb rész :) (majdnem duplaannyi, mint az első rész)
Millió puszi, Vi

•Karaoke spanyol módra•

What You Wanted

Az egész alatt sokat nevettem, ahogy a közönség is, szóval amint vége lett (negyed óra alatt), visszamentem a szobánkba, ami a hetediken volt. Kezdtem megszokni a hotelt, mindenki kedves volt, például, amikor felértem, akkor jött be egy tolószékes kislány a szüleivel, szóval páran kiszálltak, és vártak, csakhogy ők le tudjanak menni. Ez azért jelent valamit, ami az emberiséggel kapcsolatos...

Másnap átmentünk a "szomszéd" városba, amit leginkább Ibizához tudtam volna hasonlítani, hiszen akkora őrület volt. Hat fele anyáék mondták, hogy mivel megbíznak bennem (haha, érdemes volt kiharcolnom az elmúlt két évben), ezért kapok egy órát, ami alatt bármit csinálhatok, ami nem élet veszélyes, és nem szerepel a címszavai közt a "tenger", "víz", "bungee-jumping", és egyéb dolog, amit amúgy se csináltam volna.

Először pár, nem túl rámenős ember boltjában néztem szét, az egyikben pedig beújítottam egy sapkát (Obey-es, ha ki van simítva a hajam, még jól is áll - legalábbis Roli szerint, akitől egyszer "kölcsönöztem" egy ilyet, szóval most már sapi-tesók leszünk), valamint sétáltam egy kicsit a parton, amikor megláttam (illetve hallottam) egy karaoke-bárt.

Egy kislány adta elő Adele egyik dalát, és őszintén, a csaj nem lehetett több tíznél, és mégis jobban énekelt, mint mondjuk Martina Stoessel (ha már spanyol területen voltunk, spanyollal példálózzak).

- Ki szeretne még előadni egy dalt? - lépett fel egy fickó, én pedig előrébb léptem.

Nem, nem akartam hangosan mondani, hogy mi a helyzet, szóval csak odaléptem a sorhoz, akik épp a zenét választották ki, amit elő szeretnének adni.

Én gondolatban végiggondoltam vagy húsz lehetőséget, hogy mit adjak elő, végül pedig a (jelenlegi) kedvenc számomnál állapodtam meg, ami a (pop dalok közül, természetesen) Somebody To You. Egyébként kicsit rock-os, vagy hogy mondjam, de szerintem pop-nak számit. Mindegy, a lényeg, hogy ez nem olyan brutál, mint mondjuk a Black Viel Brides.

Amikor én következtem, bemondtam a dal címét, amit kikeresett a DJ, és amikor megtalálta a karaoke változatát, intett, hogy mehetek fel a színpadra.

Jó, az ember poénnak véli, amikor őrültségből elkezd énekelni egy alapvetően spanyol helyen. Nem mellesleg angolul kezdtem itt is beszélni, amikor tudok spanyolul. Jó, ebbe totál belezavarodtam.

Miután kaptam egy „kis” tapsot (nem, nem mintha tehetséges lennék, de szerintem csak amiatt, amiért mindenki más – őrültködtem egyet, amin jót lehet röhögni egy nap a YouTube előtt), majd indultam vissza a megbeszélt helyhez, hiszen lassan kezdett letelni a megbeszéld időmennyiség, és nincs kedvem ahhoz, hogy spanyol rendőrök körözzenek, ha már magyarok tették néhányszor. (Ez egy jó sztori... egyszer egy barátnőmmel elmentünk fagyizni, anyáék ugye nem tudtak róla... szóval míg mi odavoltunk ránk küldték a rendőrséget, mert nem találtak minket.)

*

A mai nap programja a Loro Park volt. (Igen, nem így kell írni, de mostanában mindent, tényleg mindent magyarosítunk, nemde?)

Először is... na most az már egy kész élmény volt, mire a (bérelt) kocsival eljutottunk a szóban forgó helyre – na de mire bejutottunk!

Én mondjuk teljesen jól éreztem magam azalatt a fél óra várakozás alatt, elvégre én ugyebár nagyon jóban vagyok a kedvenc Green Day számaimmal, tehát hol itt a probléma?

Anyával kikönyörögtük, hogy először a delfin show-t nézzük meg, szóval oda vettük az irányt.

Na most értem már, miért mondják, hogy egyes állatok sokkal értelmesebbek, mint az emberek. Bakker, látják a kötelet, és tudják, mi a fene van! (Tehát, hogy át kell ugraniuk.)

Így mentünk végig minden látványosságon. A pingvinek eszméletlen cukik voltak, a fókák szintén, meg úgy általában véve minden. Kezdem magam rosszul érezni, amikor állatkertbe jövök, mert rájövök, hogy némely állat értelmesebb nálam.

Az ajándékbolt ugye egy kész élmény volt, legalább annyira, mint három napja a felvonós történet. (A Teide-re mentünk fel, ahol valami eszméletlen hideg volt, a fülem zúgott, és minden bajom volt. Nem mellesleg az oxigénhiány miatt szédültem is. Meg ugye az a mínusz 1-2 fok nem épp kellemes dolog...)

A szállodába visszaérve már olyan éjfél körül volt, amit annyira nem is bántam, csak annyit, hogy borzasztó álmos voltam. A kocsiban is aludtam valamennyit, de az nem elég, valljuk be.

A zenelejátszóm tűnt a legérdekesebb foglaltságnak azokban az órákban, amikor a szüleim lent voltak a medencénél, vagy a bárban. Én többnyire az internetet próbáltam feltörni, több kevesebb sikerrel. Kódolt volt, de legalább a blogspot-os oldalak bejöttek rajta. Félsiker level Kinga!

A napom lényegében ezzel telt el, hogy az internetet üldöztem, meg azzal, hogy folyamatosan nemet mondtam azokra a kérésekre, amikor anya feljött, hogy lemegyek-e. Én meg ugye maradtam.

Egy idő után már kezdett fájni a szemem (igen, a szemem), úgyhogy pár percre lefeküdtem, amibl természetesen az lett, hogy elaludtam, és a telefonra ébredtem fel. Mondanom sem kell, nem épp vigyorogva jöttek be anyuék. Hupsz.

Lent az internet-es szobában, vagy hol ugye volt internet, annyi problémával, hogy fizetős volt... Mindegy, tíz percig tudtam beszélgetni Dinivel, aki elmondta, hogy nem sokmindenről maradtam le, sőt, igazándiből semmiről. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de ideges is lettem, elvégre ha ilyen nagy „csönd” van, akkor az valamilyen szinten a „vihar előtti csendet” is jelképezi, nemde?

*

Az elmúlt két nap alatt csináltattam egy hennát, ami szerinte nagyon jól néz ki, és mindig is akartam egyet, olyannyira, hogy tavaly rajta volt a „100 dolog, amit megteszek a nyáron” listámon. Ilyet minden évben csináltam, idén csak húsz dolgot soroltam fel, szerintem annyi bőven elég, tekintve, hogy a barátaim nem békéscsabaiak, hanem úgy kábé mindenhonnaniak. (Ennél hülyébb mondatot sem hallottam még, az is igaz.)

Idén ugye szerepelt a nyaralás is a listán (legalább van egy garantált, amit tuti megteszek), a „megtanulok úszni” dolog, valamint jó pár, már régen tervezett pont. Idén szeretném még befesteni a szobám levendula lilára, mert már eléggé unom az a pocsék zöld árnyalatot a falon. Nem azért, szépnek szép, de olyan mint a hányás.

Visszatérve az eredeti témára... szóval a „hennás pont” ki lett pipálva, és már csak tíz dolog várat magára, amiket biztos meg fogok még csinálni otthon.

Így telt el két hét, amit a nyaralásra szántunk, és már el is érkezett az augusztus, nem várt dolgokkal együtt, amiket igaz, legszívesebben kikerültem volna, elvégre pont nincs más tevékenységem, minthogy azzal foglalkozzak, hogy valaki (tuti valamelyik csaj volt az a-ból! - nem Ellára célzok, vele jóban vagyok) elindított egy pletykát rólam, hogy megcsalom Ricsit, szóval ezzel elindult egy országos (szó szerint!) tömegkatasztrófa, aminek természetesen nekem kell végetvetnem.

•Tizennegyedik fejezet•

Hello Kinwheres, hello summer! :)
 Elérkezett a várva várt, megérdemelt szünet, ami nekem könyvírással, és az olvasóim boldogításával fog telni, ami, megjegyzem, a legkedvesebb foglaltság számomra <3
Innentől remélhetőleg gyorsabban jönnek a részek, de meglátjuk! :D Ó, és alig két hét, hogy egy éves a történet! :3 Egyszerűen eszméletlen milyen gyorsan telik az idő :')
Millió puszi, Chloe

•In the air... again•

Hearts Upon Our Sleeve
Képtelenség... nem tudok leszokni róluk :D <3

A repülőtéren a már sokszor tapasztalt nyüzsi várt minket, szóval mi próbáltunk elvegyülni az indulásig anyáékkal.

Na most mi nem ebben vagyunk a legjobbak, azt azért megjegyzem...

Megigazítottam magamon a pulcsimat, majd elkényelmesedtem a bőröndömön, és azon töprengtem, hogy most miért nem nyár végén megyünk nyaralni, hiszen általában akkor megyünk. (Meg ugye az elején Jake-ékhez, de az alap.)

A járókelőket néztem, akik különböző öltözékekben jelententek meg Néhányuknál elismerően bólintottam, na de a pillanat, amikor látok egy csajt, Ramones-es pólóban, ugyanolyan táskával... Kis híja volt, hogy ne fosszam meg tőle.

Már szétuntam az agyam, amikor anya szólt, hogy kapcsoljam ki a mobilom, szóval teljesítettem is a kérését.

Már az utolsó ellenőrző pont hiányzott csak, amin át kellett mennünk, hogy feljussunk a gépre, ami a személyik felmutatása volt, illetve repjegyek megmutatása.

A gépen végig olvastam, hoztam magammal két könyvet, mivel az egyiknek már a végén jártam, így bele is tudtam kezdeni a Csillagainkban a hibá-ba. És omg, mennyire imádtam!
Nem szokásom elérzékenyülni könyvön, de mint tudjuk, mindig van kivétel.

*

Egy taxiban ültünk, és vártuk, hogy megérkezzünk a szállodánkba, ami csupán pár kilométerre volt a reptértől.
A szállodába való bejelentkezés "csupán" három órába telt, hála a családnak, akik miatt ez elhúzódott. (Kezdek rájönni, hogy szeretem a csupán kifejezést.)
Kipakolással nem is vesződtünk sokat, mert anya elkezdte sorolni, hogy mit-mikor-hogyan csinálunk, amit mi apával egy fájdalmas összenézéssel díjaztunk.

Az első napokban inkább a környéket jártuk be, voltunk pár, különböző áruházban is, apa legnemnagyobb örömére, valamint voltunk a Siam Park-ban is, ami nekem nagyon tetszett, de egy csúszda nekem bőven elég volt. Ott is olyan volt, mintha az életem veszthetném bármelyik pillanatban. Ott konkrétan apáék azon röhögtek, hogy ha egyedül mentem volna, akkor így érkeztem volna le: úszógumi, én, hányás. Na kösz, azért bírok kapaszkodni, a lézerfényektől meg nem hányom el magam. Merthogy azok is voltak benne. És csakhogy fényezzem magam, a park második legdurvábbjára ültünk fel apuval, és túléltem. Nem fagytam le, szóval ez nekem bőven elég.

A tizenegyedik napon vacsora után lementünk az előadó est termébe, ahol valami bűvész adott elő egy műsort, és kisgyerekeket hívott fel a színpadra, ami szerintem egy totál jó dolog.
Én, mivel értettem az egészet, amit magyarázott, maradtam, a szüleim pedig a lelkemre kötötték, hogy nemsoká menjek fel, legkésőbb húsz perc múlva.

•Tizenharmadik fejezet•

Chiao Kinwheres! :)

Mint ahogy a csoportban ígértem, itt a rövid rész, a következő pedig 14.-e körül érkezik :)

Ez afféle átvezető rész lesz, a végére egy csomó, saját képet tettem be, azok kedvéért, akik még nem voltak Tenerife-n (van egy olyan érzésem, hogy itt lesz a többség xd), vagy nem hallottak még róla :)

Nemsoká érkezem, és köszönök mindent, az új feliratkozóktól kezdve a legutolsó pipáig <3 Másrészt pedig: ÚJ DESIGN! A szürke nem volt annyira nem volt barátságos, szóval jött az első PNG formátumú feji :) Életemben nem csináltam még ilyet, remélem jó lett :)

Millió puszi, Chloe

•Újra otthon•

Don't Stop
(Nem, nem tudtam megállni :D - mellesleg valami
eszméletlen lett a klippje *-* )

Pénteken mentünk haza Roliék nyaralójából, amit kicsit sajnáltunk, mert a nyár többi részében már nem lehetünk együtt, ami elég gáz, végiggondolva, hogy még csak július elseje volt pénteken. Most meg ugye hétfő van.

Természetesen egy dolog miatt sajnáltam azt, hogy otthon folytatom a nyarat, amit, illetve akit egész életemben szeretni fogok.

Hát ez valami ritkaszar érzelemnyílvánítás.

A lényeg, hogy a nyár ezen szakaszában az unalmamon kívül nem történt semmi említésre méltó. Sokat lógtam a helyi megmaradt barátnőimmel a DC-ből, elkezdtem nézni a Pretty Little Liars-t (újra), és éjjel-nappal a Sk8er Boi-t hallgatom, ugyanarra a személyre gondolva. Bár nem hiszem, hogy egy idióta balerina lennék, Ricsiből pedig rocksztár lenne - bár ki tudja.

Ja, igen, hírességek.

Úgy néz ki, nem csak a sportbeli "karrierem" indult be, hanem az írói, valamint a modell (?) is. Páran hívtak egy-két helyre modell-nek, vagy csak ilyen bemutatóra, állítólag most a fiatalok vannak felkapva. Írói pályám pedig amolyan "lassan, de bizonytalanul" alakul.

A lényeg, hogy Hella javaslatára elkezdtem online feltenni az írásaim, valamint élesben nekiláttam a könyvemnek, amit tényleg be is fogok fejezni, illetve remélhetőleg kiadatni.

Igen, azt hiszem az elmúlt egy év alatt nemcsak megszerettem az általam kitalált történeteim, de szeretném megosztani másokkal is...

A DC-ről írok benne...

Egy lányról, aki kicsit hasonlít rám, Kamill-ra is, Din-re is, és Stellára is.

A főszereplőt Emmának neveztem el, mivel tudom, hogy imádják a csajok ezt a nevet, és én is. Anyukám is így hívják.

A lány, avagy Emma ugyanazokon megy keresztül, mint én, ugyanazokkal a gondokkal, mint én. Őt is cserben hagyták, amikor szüksége volt a barátaira, új barátjai lettek, és... és a végén bevallom, hogy ez én vagyok.

Ja, visszatérve a deszkás dolgokra, elhagyva az érzelgést...

A májusi VV-t (világversenyt - anno Dáviddal neveztük el így) elhalasztották Ausztráliában, mert földrengés, vagy mi volt (a lényeg, hogy valami baleset), és most állították helyre, szóval egy hét múlva lesz a verseny, amin idén nem tudok részt venni, mivel nyaralni megyünk *dobpergééés* Tenerife-re!!!

Már keresgéltek anyuék programokat, és nemcsak az állatkertbe megyünk (Loro Park, láttam videókat, fantasztikus hely!), hanem a Siam Park-ba is!!! Ez afféle csúszdapark, eszement vizes dolgokkal, de én rendszerint beparázok az ilyenektől, de ha kihagynám őket, bánnám. Szóval... egyébként egy a tulaja a két helynek, és a neten talált videókból rá lehet jönni, hogy nem kis ideje forgatja a pénzt a tulaj.

Anya napok óta pakoltatja velünk a holmijainkat, hogy felkészüljünk az útra, meg persze rendesen bepakoljunk.

Lassan el is érkezett a várva várt nap, avagy amikor megyünk nyaralni... by Hungary, hello Tenerife!

SAJÁT KÉPEK TENERIFE-RŐL

 Azok kedvéért, akiket esetleg érdekel, néhány mondattal jellemezve :)

A hotelünk:)

Siam Park-os busz:) Mi fent ültünk:D

Itt forgatták azt hiszem a Star Wars egyik jelenetét... vagy a Csillagok háborújának... Vagy a kettő ugyanaz? :D

Pedig csak két méter a különbség :D

Felhők felett három méterrel :)

Siam Park, köszönöm az emlékeket :D

Igen, volt sivatag is! :)

nem, ezt kocsiból fényképeztük! :) Komolyan! :D

Loro Park <3

Fóka-show :333

Orca-show :) Nagyon cukik voltak :) Mindenkit lelocsoltak xd

Hát nem édik??? ^^

A fröcskoölés előtt pillanat xd

Mai napig nem tudom, hogy tanították meg biciklizni a madarat xddd

az én pólóm :DDD

V, mint Viktória? :DDD Nem, ez csak Tenerife :D

Ez olyan, mint a BTW klipp egyik részlete :3

A cápa alatt csúsztak át... wow

:)

Hát, remélem tetszettek a képek, és a rész is :))