•Kilencedik fejezet•

Sziasztok!

Nagyon régen volt rész, sajnálom! :( Próbálom pótolni, de a szünetek alatt kevesebb  az időm, mint a suli alatt... :/ Azért köszönöm a komikat, ide is várok párat ;) <3

Millió puszi, Chloe

•Berendezkedünk•

Risk it all
PS.: úgy imádom ezt a dalt *-* <3

Átmentünk Roliék nyaralójába, és mivel Roli meggyőzte a szüleit, hogy egyedül legyünk, ezért engedték. Egy hét felnőttek nélkül. Szép is az élet.

Egyébként meggyőzni őket a világ legegyszerűbb dolga volt. Csak kellett egy olyan mondat, hogy "lányok is lesznek". Jó, igaz, hogy ezt az elején erősen félreértette Roli anyukája, de miután megmagyarázta a dolgot, megenyhültek. Ráadásul miután mesélt Helláról az össz reakció ennyi volt:

- Egy hét múlva jövünk.

Ez lenne Hella hatása? Ezek szerint...

Mivel én alapvetően több holmit hoztam, mint eredetileg terveztem, és kellett volna, ruhahiányban nem szenvedtünk, és először megalkottuk a beosztást.

Én összekerültem Dinával és Lénivel, Hella Mary-vel, a fiúk pedig valahogy megoldották. A lényeg, hogy nekik három szoba jutott, tekintve, hogy nálunk nem olyan az "együttalvás".

Igazából az idiótáknak először az jutott eszükbe, hogy egy fiú egy lánnyal legyen, de mi egy egyöntetű nemmel döntöttünk. Girl power!

A szobák nagyon jól néztek ki egyébként, azért észre lenet venni, hogy Roli szülei lakberendezők.

Ledobtuk egy-egy egyszemélyes ágyra a cuccunkat, majd végigdőltünk az ágyon, és egy hatalmas sóhajjal néztük a plafont.

- El se kezdődött, de már imádom a nyaram - mondta Léna.

- El se kezdődött, de már fáj a fejem - közölte drámaian Dina, mire elnevettük magunkat.

Felkeltünk, és letrappoltunk a lépcsőn, ahol valamit nagyon tárgyaltak, szóval nem értettünk semmit.

- Akkor mennek majd Dináék - böktek felénk a fiúk, akik épp szemben álltak Hellával. Hogy milyen ügyben, azt abban a pillanatban nem tudtuk.

- Állj! Miről van szó?

- Valakinek el kéne mennie a boltba venni kaját - nézett szúrósan körbe Hella.

 - Hát elmegyünk majd akkor mi - vontam meg a vállam. Most miért? Olyan nagy dolog lenne? Aha, én nem tudtam, miért nem vállalkoztak rá...

- Jó, itt a lista - nyomták a kezembe az egy darab A/4-es méretű lapot, ami dugig volt írva (!!!).

- Ti most szórakoztok velem? - néztem fel, mire egy "sorry, te vállaltad" pillantással válaszoltak. Nagyon jól tudták, mit gondolok abban a pillanatban...

*

A boltba érve egyedül nézelődtem a sorok között, és kerestem a leírt dolgokat. Úgy, mint általában, most is végighúztam a termékeken az ujjam, amig meg nem találtam az épp keresett dolgot.

Mikor végeztem elindultam a pénztárhoz, ahol egy olyan 17-18 éves srác ütögette be a termékkódokat, és mindenkire ugyanolyan faarccal nézett. Még csak véletlenül sem mosolyodott el. Neki is szép élete lehet.

Összeszedtem a megvásárolt cuccokat, és egy szatyorba tettem őket, és visszaindultam a nyaralóba, közben pedig zenét hallgattam. Igazából tettem rá magasról, hogy én Ramones-t hallgattam, míg a mellettem eljövők valami rap-et. Én büszke vagyok arra, hogy szeretem a Ramones-t. Aki meg olyan ízléstelem dallam nélküli valamit hallgat, érezze jól magát, de ne szóljon be miatta.

Már csak két saroknyira voltam a nyaralótól (jó, Angliában így szokás mondani), amikor meghallottam egy srác hangját, majd egy lányét.

- Hallod, ez tényleg...

- Ramones-t hallgat - fejezte be a lány, én pedig próváltam nem törődni velük. Jó, akkor most kicikiznek, és továbbmennek... várjunk! Ismerik a Ramones-t?

- Igen, hallgatom - fordultam hátra, és a két velem egyidős rámnézett.

- Bocsi, csak mi is szeretjük, csak nem szokták hangosan hall... - védekezett a lány, de félbeszakítottam.

- Nem para, én is kevés Ramones rajongót ismerek - mosolyogtam.

*

A friss ismeretségemmel mentünk vissza a nyaralóhoz, én mint kiderült, Domi, és Beka is arrafelé lakik. Átvettek tőlem egy-egy szatyrot (nekem így is maradt kettő), és lényegében az egész utat végigbeszéltük.

Telefonszámot cseréltünk, mivel kiderült, hogy a családjukkal ők is nyaralni vannak egy hónapot, és ők is Békés megyeiek, tehát még találkozni is tudunk a későbbiekben!