•Tizedik fejezet•

 Hi, Kinwheres!

Sokat késtem - ismét. :( Nagyon sajnálom! :(
Taláááán ezzel a résszel valamennyire kiengesztellek titeket, mert tovább akartam húzni, de ez most így jött ki. ;)
Akkor rendben vagyunk? :)
Millió puszi, Chloe

•Strandolunk•

Waiting For Superman
Ezt a dalt az egyik 5SOS fanficban linkelték, és ááá *-*

Becuccoltam a házba, a többiek pedig a hátsókertben ökörködtek. Mindenki bikiniben/fürdőgatyában volt, és a locsolóval szórakoztak.

- Mit csináltok? - kérdeztem, mire Roli felém irányította a locsolót, és pedig hangos sikítással reagáltam le a vizet ami engem ért.

- Na, öltözz át, aztán lesz ami lesz - mondta Héli, én pedig felsiettem a szobánkba, ahol felvettem a kék bikinimet, majd egyszerűen a nappali nyitott ablakán át kimásztam, mivel láttam, hogy a hátsóajtónál várnak. Így jól megleptem őket, mivel én pedig a másik slagot fogtam rájuk.

Így szórakoztunk egészen délután négyig, amikor is már úgy éreztük, hogy kellőképp kimerültünk. Rendeltünk négy pizzát, mivel a fiúk elég kajások voltak, tehát ők kiharcoltak még plusz egyet.

Szóval áttekinte így telt az este: a kanapén, és azelőtt ültünk, miközben a tévében néztünk valamilyen filmet, és ettük a "vacsinkat".

Reggel nekiestem az internetnek, hiszen elég régen voltam fent. Diana online volt a Facebook-on, tehát cseteltünk kicsit, amit a fiúk szakítottak félbe. Jó, az még nem para, ha normális, kulturált ember módjára jönnek le a lépcsőn, na de amikor ráülnek a takaróra, és úgy csúsznak le azon... vigyázz világ.

- Ti mit csináltok? - vontam őket kérdőre, mert a jelenet tényleg nem hétköznapi volt.

- Hátőőő - nézett fel Roli. - Neked is jó reggelt!

- Idióták - röhögtem hangosan, majd nevetve indultam feléjük, hogy feljussak az emeletre.

Mary és Léni a mi szobánkban visongott, Dina pedig az ágyon nyöszörgött, hogy "maradjanak már csendben, aludnééék!". Ráadásul nagyon komoly volt, mert még a párnát is a fejlére szorította, mintha valami kínzáson lenne alany.

*

Délután elmentünk a partra, ahol... khm... történtek dolgok.

Az odaúton lényegében azt hallgattuk, hogy Hella Levivel veszekszik, tehát a két szőke elvolt. Dina és Máté olyan meghitten sétáltak, kézenfogva, amit ugye a Héli vs. Levi vita tönkrevágott, mivel Levi pont a közöttük vezető utat választotta menekülési útvonalnak, Hella pedig őrült módjára követte.

Mi mondjuk jót röhögtünk a jeleneten, mert Levi elég sokszor haragítja magára Hélit, úgyhogy ezeken jókat szoktunk nevetni. Szóval mi röhögve meghúzzuk magunkat a háttérben, és tanulunk Levitől, hogy mit lehet szórakozni Hellával, és mit nem.

A parton lényegében egy meg nem beszélt megosztás szerint helyezkedtünk el: a csajok napoztak, a srácok pedig fürödtek.

- Nem megyünk mi is fürödni? - nézett fel Hella, mire egyszerre vállunkat kezdtük vonogatni. Elvégre nem feleslegesen vettük fel a fürdőruhát.

- Menjünk - mondta Dina, és megrohamoztuk a vizet.

Egy idő után konkrétan azzal szórakoztunk, hogy locsoljuk egymásra a vizet, és az a cél, hogy mivél tovább maradjunk a víz alatt.
Végül Levi nyert (nyolc percig bírta, míg én köbö két percig... csak azt nem tudom, hogy csinálta), és mivel már öt óra közelgett, azért a rádióban kezdtek egyre olyan "táncolhatósabb" dalokat adni, mivel ennél a szakasznál este nyolcig szokott lenni ilyesmi, amit már kitapasztaltunk az osztálykirándulás alatt.
Hat fele már szinte mindenki táncolt, kicsit kezdett sötétedni, és néhányan mentek zenét kérni.
A még délután elcsórt napszemcsiben parádéztam (nem haragudott érte Roli, szerinte jól áll nekem a pilótanapszemcsi), és amikor hozzám ért a kamera, mentem vele "forgatni". Ja, ez a kamerás dolog annyi, hogy a bolt tulajdonosa vett egy ilyen kamerát, és a vendégek pedig felvehetik vele azt, amit akarnak. Szerintem ez tök jópofa, tegnap például azt vették fel, ahogy a vizibicikliről ugrálnak le, meg ilyenek. Szóval én a mi klikkünknél kameráztam, ahol Dina és Léna vállán ült Mary, mivel ő köztünk a legkönnyebb.
Továbbadtam a kamot egy húsz éves srácnak, majd mentem venni egy ásványvizet, hogy oltsam egy kicsit a szomjam.
Aztán pontosan 19:35-kor, amikor Rolival táncoltam, megjelent mellettünk Ricsi, Roli pedig egy szemtelen vigyorral otthagyott minket, mondván "fhú, szomjas vagyok, megyek keresek valamit".
Olyan fél perce bámultuk egymást, amikor megszólalt a Waiting for Superman, aztán táncolni kezdtünk. Imádom ezt a dalt, a szövege meg... ááá, imádom az egészet.
Hangosan énekeltem, ahogy a legtöbben, és próbáltam nem elvörösödni néha, amikor egy-egy másodpercre belenézett a szemembe.
- Szereted ezt a dalt? - kérdezte közelebb hajolva.
- Imádom - javítottam ki nevetve.
- És még mit imádsz?
- A zenét. A barátaimat... Dinát, Lénit, Hellát, téged... - kezdtem sorolni, de valami megakadályozott benne... az, hogy megcsókolt.