•Tizenegyedik fejezet•

Sziasztok!:)

Ma teljesen fel voltam/vagyok pörögve, sóval rekordidő alatt befejeztema  részt, és közrejátszik az is, hogy a második részét ennek a bejegyzésnek már hónapokkal előbb megírtam. :D (Mellesleg most találtam csak meg.)

Köszönöm a komikat, egyre többet kapok, és az előző részhez érkezett +110 pipa :') <3

Millió puszi, Chloe

•Végre•

I Miss You

Vajon hogyan lehet megszakítani az ember legeslegszebb pillanatát egy zsúfolt szórakozóhelyen? Azzal, ha az embert hátonöntik sörrel.

És igen, engem hátonöntöttek.

- Ezt nem hiszem el! - dühöngtem, és azon voltam, hogy ne érezzem annyira a rám ragadt büdös sört. Végül is... Danján Kinga vagyok, és a világ legtermészetesebb dolga, ha csókolózás közben fürdök egyet.

- Hé, nyugi - nevetett Ricsi, én pedig egyből visszafogtam magam. Nem fogom elrontani a dühöngésemmel. Nem tehetem.

- Ajj, ez nem igaz - dünnyögtem, miközben elhúztam magamtól a pólót. Ilyen is csak velem történhet!!! - Visszamegyek átöltözni - néztem fel rá sajnálkozva, majd kiindultam a bárból. A csajok közül nem láttam senkit, a fiúk pedig a pultnál ültek, és röhögtek egy idősebb pasason, aki... ööö... nem tudom mit csinált. Igazából szerintem tancolni akart, vagy tudom is én mit szándékozott tenni, de úgy nézett ki, mint aki azért harcol, hogy állva tudjon maradni.

Hirtelen úgy éreztem, mintha valaki megfogta volna a csuklóm, én pedig az ijedségtől csak annyit tudtam ordítani, hogy "visszamennyé!".

- Basszus, tudod hogy megijesztettél? - kérdeztem ránézve a "támadómra", aki - mint már ki lehetett következtetni - Ricsi volt.

- Nem, de az arcodat látva eléggé - nevetett.

- Ez szemét volt. Bakker, ilyet többet ne csinálj! - szóltam rá, mire felvonta a szemöldökét.

- Ne fogjam meg a csuklód?

- Pont a lényeget fogtad meg - forgattam meg mosolyogva a szemem, és leengedtem magam mellé a kezem, ami eddig a mellkasomon volt, mintha csak féltem volna attól, hogy kiugrik a szívem.

- Látod? Aki tud, az tud - felelte, és mellém lépve megfogta a kezem, amitől úgy éreztem, menten elájulok. Meg-fog-ta a ke-zem.

Egyszerre néztünk le a kezeinkrem, majd egymásra, és örömmel konstaláltam, hogy nem csak én vigyorogtam ettől az egésztől.

- Zavar, hogy...?

- Dehogy is. Épp ellenkezőleg - szorítottam a fogásán, és tovább sétáltunk.

Beérve a házba (kint el volt dugva egy speciális helyre a kulcs) gondoltam, hogy elmegyek először is megfürödni, majd átöltözni, de az órát látva egyből rám jött az álmosság. 22:48. Jaj.

- Visszamész még, vagy maradsz? - fordultam vissza a lépcsőnél.

- Maradok. Bőven elég volt mára ebből.

- Nem tudom, nekem a sörből volt elég, de egy életre - utaltam a pólómra, mire elnevette magát, én pedig vigyorogva mentem az emeleti fürdőbe.

Miután végeztem felvettem a pizsim, ami nem annyira idétlen, amit otthon használok - még csak az kéne!

Lent a nappaliban ment a tévé, feltételeztem, hogy Ricsi nézi, és hála a látói képességemnek, előre tudtam. Jó, annyira nem kell magamban is hülyét csinálni magamból. Főleg nem egy ilyen mondattal a fejemben.

*

Este olyan éjfél körül érkeztek meg a többiek, de olyan zajjal, hogy az elmondani nem lehet. A lényeg, hogy jól megfájdult tőlük a fejem.
Léniék már aludtak, amikor valakit éreztem magam mellett, de az álmosság miatt nem fogtam fel annyira a dolgokat.
- Ki vagy? - dünnyögtem álmosan.
- Szerintem tudod - suttogta a fülembe Ricsi.
- Nem lesz feltűnő, ha a csajok felkelnek? - kérdeztem halkan, mivel Dina és Léna velem volt egy szobában.
- Úgy mondod, mintha érdekelne - felelte hanyagul, mire elnevettem magam. - Kapok jóéjt puszit?
- Nem - dörmögtem. - Álmos vagyok.
- Addig zaklatlak, amíg nem kapok.
Végül megadtam magam, és egy gyors arcra puszi után sikerült mindkettőnknek elaludni.

Reggel konkrétan arra keltem, ahogy Dináék beszélgetnek. Illetve pontosabban arra, hogy Léna visít (???). Szóval sikeresen legurultam az ágyról.
- Basszátok meg, mivan? - ültem fel, miközben tekintetem szikrákat szórt.
- Mi van már? - kelt fel az alvótársam, és szembetalálta magát a két lánnyal, akik szó szerint ugráltak. Hogy örömükben-e, vagy csak szívrohamot kaptak a "vendégünk" miatt, az nem tudom.
- Ti együtt aludtatok! - mutatott ránk Dina.
- Köszönjük Sherlock - szúrta oda Ricsi, és feltápászkodott, nyomott egy puszit az arcomra, majd átment a szobájukba.
- Ez mi volt??? - pattantak mellém Léniék.
- Állj! Nem mondom el kétszer ugyanazt! Majd este - próbáltam halogatni. Hadd találgassanak csak.
Lementem a konyhába, ahol a csajok reggelit készítettek, a srácok meg valami filmet néztek, vagy kajáltak.
- Hogy-hogy későn keltetek? - érdeklődött mosogatás közben Hella, Mary pedig palacsintát csinált.
- Mélyek voltak az álmaink - jegyezte meg Dina, miközben fél szemmel rám sandított.
- Igen, jól telt az éjszaka - mondta Léna, mintha csak a reakciómra vártak volna.
- Nem tiltakozom - közöltem végül, egy sunyi mosollyal az arcomon.
- Halljátok, Ricsi hová tűnt? Reggel nem volt az ágyában - nézett körbe Roli, aki a szóban forgó személlyel volt beosztva.
- Itt vagyok, tőlem kérdezd - jött le felöltözve, majd a konyhába menet adott egy puszit az arcomra, ami kábé mindenki figyelmét felkeltette.
- Ez meg mi volt? - törte meg a csendet Olivér.
- Egy puszi? - kérdeztem vissza reflexből homlokráncolva.
- Nem az, te nagyon! Még egyszer nem láttam volna...
- Miért, nem puszilhatom meg a csajom? - vonta fel a szemöldökét Ricsi, mintha totál egyértelmű lenne a dolog. Nekünk legalábbis az volt. Nekik annyira nem.
- A csajod? Ember, miről maradtunk le? - kapkodta a tekintetét Roli, aki egyáltalán nem vette az adást. Bár szerintem többet értett, mint a többiek, akik csendben figyeltek minket.