•Tizenhatodik fejezet•

Sziasztok! :)

 Kicsit késve (huppsz), viszont nemrég megnyitottam azt a blogot, amit megszavaztak a csoportban, és azt fogom írni ennek a sztorinak a végeztével :) Én mondjuk egy másikat terveztem, az szerintem többmindenkinek tetszett volna, úgyhogy lehet az is megnyitom, ki tudja? :)

Millió puszi, Vi

•Lol bevadul•

Amnesia
Fpú, beleszerettem ebbe a dalba <333

EGY HÉTTEL KÉSŐBB

A hazaérkezésünk utáni két napot konkrétan végigaludtam, nem beszélve arról, hogy Lola barátném pont ezalatt a két nap alatt akart boldogítani a jelenlétével.

Vele még áprilisban békültem ki, mert vele is rendesen összevesztem, amikor kiderült, hogy felvettek a budapesti gimibe, so... De a lényeg, hogy újra barátok vagyunk.

- Na, akkor először is, elmesélsz mindent a gimidről, utána a nyaralásról - mondta Lol (ez a beceneve). - Ha már hagytalak az utóbbi napokban... - tette hozzá, mire elnevettem magam.

- Mit meséljek, te őrült?

- Úgy mindent - legyintett, én pedig szememet forgatva kezdtem bele a mondandómba.

- Szóval te ezt így? - tátotta el a száját, én pedig (újra) elnevettem magam.

- Szóval én ezt így - bólintottam.

- Oké, ezt meg kell emésztenem - tette fel a kezét.
Tömören annyiról volt szó, hogy Hella kedvenc helye ugye a szellőzőrendszer, és egyszer, még áprilisban engem is vitt magával, így tudtuk meg a matek dogára a kérdéseket. Még visszagondolni is fáj.
- Halod, nekem is oda kéne járnom, Kin - vihogott, majd a végén már annyira röhögött, hogy konkrétan legurult az ágyról, és összegörnyedve, magzatpózban folytatta ezt a tevékenységét.
- Hát gyere, Lol - vágtam rá.
Fél óra múlva Lol kitalálta, hogy párnacsatázzunk, szóval ez amolyan plüss-csata lett, mivel nekünk kevés volt két párna. A végén már a zoknikkal dolbáltuk egymást, azt is még kiskorunkban sajátítottuk ki. A technikája borzasztó egyszerű, tömören annyi, hogy a lyukas végénél megfogjuk, hátrahúzzuk, és remélhetőleg arconlőjjük a kiszemelt "áldozatot".
- Olyan gyerekesen vagyunk, Lol - ültem fel az ágyam mögül, és szembetalált egy zokni. Lol zoknija. Fúj!
- Az addig nem baj, míg gyerekek vagyunk - szólt oda hozzám, és fél perccel később röhögve kezdtük összeszedni a dolgainkat.
Pizsipartit kellett tartanom, hála Lolinak, így az esti program a következőképp alakult:

• 22:00 - a párna/plüss/zoknicsata maradványainak eltüntetése
• 22:45 - muffin készítés (amolyan hagyomány a Danján-féle bulikon)
• 23:17 - néma karaoke parti

Nem, ez tényleg néma-karaoke. Ezt még Hannáéknál találtuk ki, mert a szülei nem tudtam aludni a kornyikálásunk miatt, szóval "némán" karaoke-ztunk.
- Bocs, ha megzavarlak - kezdtem bele -, de mi van Han-nal? - kérdeztem Lol-t, aki épp az asztalom tetején (igen, ott) táncolt.
- Ja, Han-nal? - kapta fel a fejét. - Tudod, a szokásos. "Megváltozott" - mutatta az idézőjeleket.
- Kurva lett? - Éljen a szoliditás, Kinga.
- Nem, szó szerint megváltozott. A lányok jönnek be neki.
- Nem azért, de ezt sejtettem - mondtam végül, mert ehhez nem sokmindent tudtam hozzáfűzni.
- Ja. Egyfolytában szekálták emiatt, aztán végülis összejött egy rövid időre Krisztivel.

- Várj csak! Akkor mi is a helyzet "skater boy"-al? - vonta fel a szemöldökét Lol.