•Tizenötödik fejezet•

Sziasztok!:)

Mostantól igyekszek hosszabb részeket publikálni, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy ez a blog 20 részes lesz. Nem tudom, ki mit gondol erről, a csoportban már kérdeztelek titeket a harmadik évadról, de ha ehhez nincs már elég fantáziám, mi lenne azzal... De végül el lett döntve, szóval lépjetek be a csoportba, és informálódjatok :)

PS: mivel tényleg hosszabb részeket szeretnék kirakni, bejelentem, hogy ez az eddigi leghosszabb rész :) (majdnem duplaannyi, mint az első rész)
Millió puszi, Vi

•Karaoke spanyol módra•

What You Wanted

Az egész alatt sokat nevettem, ahogy a közönség is, szóval amint vége lett (negyed óra alatt), visszamentem a szobánkba, ami a hetediken volt. Kezdtem megszokni a hotelt, mindenki kedves volt, például, amikor felértem, akkor jött be egy tolószékes kislány a szüleivel, szóval páran kiszálltak, és vártak, csakhogy ők le tudjanak menni. Ez azért jelent valamit, ami az emberiséggel kapcsolatos...

Másnap átmentünk a "szomszéd" városba, amit leginkább Ibizához tudtam volna hasonlítani, hiszen akkora őrület volt. Hat fele anyáék mondták, hogy mivel megbíznak bennem (haha, érdemes volt kiharcolnom az elmúlt két évben), ezért kapok egy órát, ami alatt bármit csinálhatok, ami nem élet veszélyes, és nem szerepel a címszavai közt a "tenger", "víz", "bungee-jumping", és egyéb dolog, amit amúgy se csináltam volna.

Először pár, nem túl rámenős ember boltjában néztem szét, az egyikben pedig beújítottam egy sapkát (Obey-es, ha ki van simítva a hajam, még jól is áll - legalábbis Roli szerint, akitől egyszer "kölcsönöztem" egy ilyet, szóval most már sapi-tesók leszünk), valamint sétáltam egy kicsit a parton, amikor megláttam (illetve hallottam) egy karaoke-bárt.

Egy kislány adta elő Adele egyik dalát, és őszintén, a csaj nem lehetett több tíznél, és mégis jobban énekelt, mint mondjuk Martina Stoessel (ha már spanyol területen voltunk, spanyollal példálózzak).

- Ki szeretne még előadni egy dalt? - lépett fel egy fickó, én pedig előrébb léptem.

Nem, nem akartam hangosan mondani, hogy mi a helyzet, szóval csak odaléptem a sorhoz, akik épp a zenét választották ki, amit elő szeretnének adni.

Én gondolatban végiggondoltam vagy húsz lehetőséget, hogy mit adjak elő, végül pedig a (jelenlegi) kedvenc számomnál állapodtam meg, ami a (pop dalok közül, természetesen) Somebody To You. Egyébként kicsit rock-os, vagy hogy mondjam, de szerintem pop-nak számit. Mindegy, a lényeg, hogy ez nem olyan brutál, mint mondjuk a Black Viel Brides.

Amikor én következtem, bemondtam a dal címét, amit kikeresett a DJ, és amikor megtalálta a karaoke változatát, intett, hogy mehetek fel a színpadra.

Jó, az ember poénnak véli, amikor őrültségből elkezd énekelni egy alapvetően spanyol helyen. Nem mellesleg angolul kezdtem itt is beszélni, amikor tudok spanyolul. Jó, ebbe totál belezavarodtam.

Miután kaptam egy „kis” tapsot (nem, nem mintha tehetséges lennék, de szerintem csak amiatt, amiért mindenki más – őrültködtem egyet, amin jót lehet röhögni egy nap a YouTube előtt), majd indultam vissza a megbeszélt helyhez, hiszen lassan kezdett letelni a megbeszéld időmennyiség, és nincs kedvem ahhoz, hogy spanyol rendőrök körözzenek, ha már magyarok tették néhányszor. (Ez egy jó sztori... egyszer egy barátnőmmel elmentünk fagyizni, anyáék ugye nem tudtak róla... szóval míg mi odavoltunk ránk küldték a rendőrséget, mert nem találtak minket.)

*

A mai nap programja a Loro Park volt. (Igen, nem így kell írni, de mostanában mindent, tényleg mindent magyarosítunk, nemde?)

Először is... na most az már egy kész élmény volt, mire a (bérelt) kocsival eljutottunk a szóban forgó helyre – na de mire bejutottunk!

Én mondjuk teljesen jól éreztem magam azalatt a fél óra várakozás alatt, elvégre én ugyebár nagyon jóban vagyok a kedvenc Green Day számaimmal, tehát hol itt a probléma?

Anyával kikönyörögtük, hogy először a delfin show-t nézzük meg, szóval oda vettük az irányt.

Na most értem már, miért mondják, hogy egyes állatok sokkal értelmesebbek, mint az emberek. Bakker, látják a kötelet, és tudják, mi a fene van! (Tehát, hogy át kell ugraniuk.)

Így mentünk végig minden látványosságon. A pingvinek eszméletlen cukik voltak, a fókák szintén, meg úgy általában véve minden. Kezdem magam rosszul érezni, amikor állatkertbe jövök, mert rájövök, hogy némely állat értelmesebb nálam.

Az ajándékbolt ugye egy kész élmény volt, legalább annyira, mint három napja a felvonós történet. (A Teide-re mentünk fel, ahol valami eszméletlen hideg volt, a fülem zúgott, és minden bajom volt. Nem mellesleg az oxigénhiány miatt szédültem is. Meg ugye az a mínusz 1-2 fok nem épp kellemes dolog...)

A szállodába visszaérve már olyan éjfél körül volt, amit annyira nem is bántam, csak annyit, hogy borzasztó álmos voltam. A kocsiban is aludtam valamennyit, de az nem elég, valljuk be.

A zenelejátszóm tűnt a legérdekesebb foglaltságnak azokban az órákban, amikor a szüleim lent voltak a medencénél, vagy a bárban. Én többnyire az internetet próbáltam feltörni, több kevesebb sikerrel. Kódolt volt, de legalább a blogspot-os oldalak bejöttek rajta. Félsiker level Kinga!

A napom lényegében ezzel telt el, hogy az internetet üldöztem, meg azzal, hogy folyamatosan nemet mondtam azokra a kérésekre, amikor anya feljött, hogy lemegyek-e. Én meg ugye maradtam.

Egy idő után már kezdett fájni a szemem (igen, a szemem), úgyhogy pár percre lefeküdtem, amibl természetesen az lett, hogy elaludtam, és a telefonra ébredtem fel. Mondanom sem kell, nem épp vigyorogva jöttek be anyuék. Hupsz.

Lent az internet-es szobában, vagy hol ugye volt internet, annyi problémával, hogy fizetős volt... Mindegy, tíz percig tudtam beszélgetni Dinivel, aki elmondta, hogy nem sokmindenről maradtam le, sőt, igazándiből semmiről. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de ideges is lettem, elvégre ha ilyen nagy „csönd” van, akkor az valamilyen szinten a „vihar előtti csendet” is jelképezi, nemde?

*

Az elmúlt két nap alatt csináltattam egy hennát, ami szerinte nagyon jól néz ki, és mindig is akartam egyet, olyannyira, hogy tavaly rajta volt a „100 dolog, amit megteszek a nyáron” listámon. Ilyet minden évben csináltam, idén csak húsz dolgot soroltam fel, szerintem annyi bőven elég, tekintve, hogy a barátaim nem békéscsabaiak, hanem úgy kábé mindenhonnaniak. (Ennél hülyébb mondatot sem hallottam még, az is igaz.)

Idén ugye szerepelt a nyaralás is a listán (legalább van egy garantált, amit tuti megteszek), a „megtanulok úszni” dolog, valamint jó pár, már régen tervezett pont. Idén szeretném még befesteni a szobám levendula lilára, mert már eléggé unom az a pocsék zöld árnyalatot a falon. Nem azért, szépnek szép, de olyan mint a hányás.

Visszatérve az eredeti témára... szóval a „hennás pont” ki lett pipálva, és már csak tíz dolog várat magára, amiket biztos meg fogok még csinálni otthon.

Így telt el két hét, amit a nyaralásra szántunk, és már el is érkezett az augusztus, nem várt dolgokkal együtt, amiket igaz, legszívesebben kikerültem volna, elvégre pont nincs más tevékenységem, minthogy azzal foglalkozzak, hogy valaki (tuti valamelyik csaj volt az a-ból! - nem Ellára célzok, vele jóban vagyok) elindított egy pletykát rólam, hogy megcsalom Ricsit, szóval ezzel elindult egy országos (szó szerint!) tömegkatasztrófa, aminek természetesen nekem kell végetvetnem.