Kérdés!

Helló mindenki!

Egy kérdéssel fordulnék hozzátok, illetve egy kéréssel is - persze nem nagy dolog. :D
A kérdés pedig az alábbi lenne:
Ki szeretne velem találkozni? Illetve benne lennétek egy blogger-olvasó találkozóban?
A kérdés csak ide, illetve a második évad blogjára kerül ki, csak erre a két helyre, mindenféle reklám nélkül - talán a csoportba teszem ki még. :)
Szóval.
KOMMENTBEN jelezze azt, aki eljönne egy ilyesmire, illetve egy "Tetszik" pipát nyomjon az, akit érdekel a dolog, és ha van rá lehetősége mondjuk nem egyezik más programjával, akármi...), akkor eljönne/benézne.
Köszönöm drágáim előre is! <3

*

Amennyiben lenne jelentkező, és nem akar lemaradni a fejleményekről, lesse az oldalt, illetve az oldalt linkelt FACEBOOK CSOPORTOT, ahol minden infó kikerül az esetleges találkozóról.

Ölelés,
Chloe

Köszönetnyílvánítás

Hi, Kinwheres!♥

Ezt is megéltük... utolsó bejegyzésem ezen az oldalon, ami ezzel a sztorival kapcsolatos.

Nos... phú... egyre nehezebb belekezdeni.

Az epilógus felkerült, nem tudom, kinek-hogy tetszik ez a megoldás, de szerettem volna egy ilyet. ☺
A vélemények hol kevesebb, hol több arányban jelentket meg, de így is nagyon sok komment lett - szerintem.
És akkor íme pár személy, akik végig velem voltak, vagy legalábbis végig kitartottak:
- Alex Rodriguez
- Zendra
- S. Anna
Hármójuk nélkül valószínűleg megint egy befejezetlen történetet hagynék magam mögött, amiért jár nekik egy tapsvihar. *lö tapsvihar*
Akkor egy kicsit a történetről...
- Voltak/vannak benne technikai hibák, ezekért méegyszer elnézést kérek, nem vettem sok mindent figyelembe; illetve kihagytam a történetből.
- Rövid részeket publukáltam a közepén, amikért szintén elnézést kérek
- Sokkalta több olvasóm lett, mint amire számítottam
Erre kicsit kitérnék. ☺
Tehát én arra számítottam, hogy akkor kürölbelül legy 40 rendszeres olvasóm, figyelembe véve az előző/első évad pipáit, szóval igazi meglepetés látni, hogy jelenleg másfélszer több van. ☺
És csak hogy belekezdjek a nyálas részekbe:
Köszönöm mindenkinek ezt a csodálatos évet, mindenkinek, aki legalább egyszer kommentelt, elolvasta a részeket. :')
Érzékeny búcsút kell vennünk, sajnálom :'(((((

*lö pózólj Nirvana-s zoknival*
Mellesleg ez én vagyok...  ☺

Oké, nekem ez nem megy.
Mindenkinek köszönök mindent, remélem olvasni fogjátok az ezt követő történetem, ami a When You Left. Több évadosra tervezem, ezt megsúgom. ☺ Ne riasszon vissza az, hogy fanfiction, nem az lesz a középpont, sokkal inkább a foci/sport.
Valamint említettem egy SZJG fanoknak ajánlott blogot, amit még a nyáron el akarok kezdeni. Köze lenne az SZJG-hez, de ilyen formában NEM volt még feldolgozva. ☺ Na, kit csigáztam fel? ☺

Akit érdekelne ez az SZJG-s dolog írja kommentben, vagy jelölje meg a 'Kövit!' pipát. ☺

Statisztikák
Oldalmegjelenítések: 22338
Kommentek: 260
Bejegyzések: 23
Rendszeres olvasók: 65
Különböző menüpontok megnyitása:
-Szereplők: 431
-Tartalom: 24
-Fejezetek: 287
-Blogjaim: 132
-Adatlapok: 201
-A könyvről: 226

When You Left

PS.: nagyon szeretlek titeket :) #kinwheres_is_my_family
(ironikus, hogy hosszabb ez a bejegyzés, mint a 20. rész :D)

xx Vi

Mert én ilyen kreatív vagyok ^^

Epilógus

KATT IDE AZ EPILÓGUS MEGTEKINTÉSÉHEZ

•Huszadik fejezet•

Hey!:)

Utolsó rész, még van egy epilógus... huh... :') Úgy érzem ez a sor, amit alcímnek választottam, nagyon is ideillik, de ahogy gondoljátok.
(Igen, nagyon rövid, de a kövi nagyoon hosszú lett.)

3...

2...

xx Vi

•...finally ends, You say, "Thanks for being a friend"•

The Only Reason

Egész úton gondolkoztam, amíg a DC-be tartottam.

Jobb kezemben ott volt a gördeszka, lassan lépkedtem előre,és gondolkoztam.

Mindenen.

Először azon, hogy hogyan jutottam el idáig. nagyon kicsi voltam, ezt tudom. Alex tanított mindenre, nélküle nem tartanék itt.

Aztán, amikor kijutottam Angliába, találkoztam Jake-kel, meg ugye Jay-jel, aki azóta sem jött haza. Talán most is Angliában él valahol, vagy... Nem, biztos, hogy nem.

Tíz évesen tanultam meg biciklizni, ami nagyon is gáz, tekintve, hogy öt-hat évesen már gördeszkáztam. Másodikban meg elkezdtem biciklizni. Jöhetnek az elismerő bólogatások.

Befordultam a következő utcába, ahol megláttam egy fagyizót. Anno Dinával ott jégkásáztunk még kilencedik legelején. Elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem, hogy elrejtsem a vigyorom, hajam a fülem mögé igazítottam, és újra nekiindultam.

Egy idő után ledöbtam a fölre a deszkámat, és magabiztosan ráléptem, majd lábammal hajtottam magam előre, egészen a következő három utcában.

Ahogy elhaladtam különböző helyek mellett, úgy jöttek elő azok a régi emlékek, amik közül a legrégebbi egy éves sincs.

Az első nap.

A gólyatábor.

Halloween-buli.

És még ezer ilyen alkalom, amire mindig érdemes lesz emlékezni.

A fejemben Agnes Obel Riverside-ja játszódott le vagy milliószor, amíg odaértem a DC bejáratához.

Újra ott álltam, ahol már majdnem nem voltam három hónapja.

Hiányzott.

Amióta nem a békéscsabai DC-ben voltam, sok minden változott, ami azt illeti. Gimis lettem, és leginkább így tudnám magam jellemezni:

Vad, szabad, fiatal.

Ahogy visszagondoltam erre, megkönnyeztem. A helyzet eléggé furán vette ki magát.

Egy lány, a DC bejárata előtt sír.

- Mehetünk? - lépett mellém Stella, és egymásramosolyogtunk.

- Mehetünk - mondtam, majd beléptünk a DC kapuján.

•Tizenkilencedik fejezet•

Hiii! :)

Három rész maradt, ezzel együtt... (egyik az egy hosszúúú epilógus). Nektek nem furcsa? Félek még búcsúzkodni, de nemsoká kell :(

Millió puszi, Vi

•Az a bizonyos kolis társaság•

Unpredictable (valamiért baszakszik, és nem
adja be a linket, így alulra leillesztettem :) )
https://www.youtube.com/watch?v=UjZby9L-Wb8

AUGUSZTUS 28. - AVAGY A SAJTOS CHIPS REJTÉLYE

A koli tévészobájában néztünk egy sorozatot Berniékkel, amikor kintről eszméletlen hangos ordítás hallatszott.

- Ez meg mi a jó anyám? - kapta fel a fejét Fati, majd mind az öten feltápászkodtunk, és kimentünk megnézni, hogy mi a helyzet kint.

A helyzet a következő volt: a fiúk, és pár felsős srác, illetve egy-két kilencedikes egy csomag csipszen veszekednek, miközben azt már szétszórták a koli területén. Konkrétan egymáson feküdtek, amit mi nem tudtunk hogyan lereagálni, ami nem röhögés volt.

Szóval mi javában vihogtunk, amikor feltűnt nekik, hogy ehhez még közönségük is van.

- Mi az? - nézett fel Roli, mintha ez egy totál természetes dolog lenne.

- Nem tűnt fel valami... - kereste a szavakat Dina - fura?

- Nem. Mi? - rázta a fejét Oli.

- Tehát ti a csipsz ízén vesztetek össze... - fogta fel a tényt Dóri, szemöldökét ráncolva.

- Hát nem érted? - kérdezett vissza Ben, aki egyébként végzős.

- De most ezt ki érti? - kérdezett vissza Dóri, mellesleg jogosan.

A téma amúgy az alábbi volt: a sajtos csipsznek nem is sajt íze van. Kreatív, nemde? Ilyenről még nem volt szó.

- De nem érted? nincs is sajt íze...

- Ezt nem bírom - nyögtem fel fájdalmas arckifejezéssel, hiszen egy ilyen vitának már a hallgatása is elég fáradtságot okoz.

- Végül is, három lehetőség van... egy: csak mi nem érezzük rajta a sajtot; kettő: a gyártók a balfaszok, három: a sajtnak nincs valójában sajt íze.

- Kezdem magam eg Einstein-nek érezni magam - hajtotta hátra a fejét Fati, célozva ezzel erre az idétlen témára.

*

A kanapén ültem Ricsi és Dina között, és épp egy idióta angol viccen röhögtünk, amikor megszólalt a mobilom.
A kijelzőn Stella száma villogott, úgyhogy egy bocsánatkérés után elsiettem a folyosóhoz, hogy felvegyem.
- Szia Stell - mosolyodtam el.
- Visszajöttem - kiabálta bele a telefonba, éreztem, ahogy mosolyog.
- Az jó! - nevettem el magam.
- Na, akkor most csináljunk úgy, mintha most vennéd fel, és rákérdezel: most? Oké?
- Mert miről van szó? - zavarodtam össze.
- A DC-ről, észlény. - Tudtam, hogy megforgatta a szemét.
- Okééé... Most?
- Most - felelte, és kinyomta a telefont.