•Tizenkilencedik fejezet•

Hiii! :)

Három rész maradt, ezzel együtt... (egyik az egy hosszúúú epilógus). Nektek nem furcsa? Félek még búcsúzkodni, de nemsoká kell :(

Millió puszi, Vi

•Az a bizonyos kolis társaság•

Unpredictable (valamiért baszakszik, és nem
adja be a linket, így alulra leillesztettem :) )
https://www.youtube.com/watch?v=UjZby9L-Wb8

AUGUSZTUS 28. - AVAGY A SAJTOS CHIPS REJTÉLYE

A koli tévészobájában néztünk egy sorozatot Berniékkel, amikor kintről eszméletlen hangos ordítás hallatszott.

- Ez meg mi a jó anyám? - kapta fel a fejét Fati, majd mind az öten feltápászkodtunk, és kimentünk megnézni, hogy mi a helyzet kint.

A helyzet a következő volt: a fiúk, és pár felsős srác, illetve egy-két kilencedikes egy csomag csipszen veszekednek, miközben azt már szétszórták a koli területén. Konkrétan egymáson feküdtek, amit mi nem tudtunk hogyan lereagálni, ami nem röhögés volt.

Szóval mi javában vihogtunk, amikor feltűnt nekik, hogy ehhez még közönségük is van.

- Mi az? - nézett fel Roli, mintha ez egy totál természetes dolog lenne.

- Nem tűnt fel valami... - kereste a szavakat Dina - fura?

- Nem. Mi? - rázta a fejét Oli.

- Tehát ti a csipsz ízén vesztetek össze... - fogta fel a tényt Dóri, szemöldökét ráncolva.

- Hát nem érted? - kérdezett vissza Ben, aki egyébként végzős.

- De most ezt ki érti? - kérdezett vissza Dóri, mellesleg jogosan.

A téma amúgy az alábbi volt: a sajtos csipsznek nem is sajt íze van. Kreatív, nemde? Ilyenről még nem volt szó.

- De nem érted? nincs is sajt íze...

- Ezt nem bírom - nyögtem fel fájdalmas arckifejezéssel, hiszen egy ilyen vitának már a hallgatása is elég fáradtságot okoz.

- Végül is, három lehetőség van... egy: csak mi nem érezzük rajta a sajtot; kettő: a gyártók a balfaszok, három: a sajtnak nincs valójában sajt íze.

- Kezdem magam eg Einstein-nek érezni magam - hajtotta hátra a fejét Fati, célozva ezzel erre az idétlen témára.

*

A kanapén ültem Ricsi és Dina között, és épp egy idióta angol viccen röhögtünk, amikor megszólalt a mobilom.
A kijelzőn Stella száma villogott, úgyhogy egy bocsánatkérés után elsiettem a folyosóhoz, hogy felvegyem.
- Szia Stell - mosolyodtam el.
- Visszajöttem - kiabálta bele a telefonba, éreztem, ahogy mosolyog.
- Az jó! - nevettem el magam.
- Na, akkor most csináljunk úgy, mintha most vennéd fel, és rákérdezel: most? Oké?
- Mert miről van szó? - zavarodtam össze.
- A DC-ről, észlény. - Tudtam, hogy megforgatta a szemét.
- Okééé... Most?
- Most - felelte, és kinyomta a telefont.