Sziasztok!:)
Mostantól igyekszek hosszabb részeket publikálni, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy ez a blog 20 részes lesz. Nem tudom, ki mit gondol erről, a csoportban már kérdeztelek titeket a harmadik évadról, de ha ehhez nincs már elég fantáziám, mi lenne azzal... De végül el lett döntve, szóval lépjetek be a csoportba, és informálódjatok :)
PS: mivel tényleg hosszabb részeket szeretnék kirakni, bejelentem, hogy ez az eddigi leghosszabb rész :) (majdnem duplaannyi, mint az első rész)
Millió puszi, Vi
•Karaoke spanyol módra•
Az egész alatt sokat
nevettem, ahogy a közönség is, szóval amint vége lett (negyed
óra alatt), visszamentem a szobánkba, ami a hetediken volt. Kezdtem
megszokni a hotelt, mindenki kedves volt, például, amikor felértem,
akkor jött be egy tolószékes kislány a szüleivel, szóval páran
kiszálltak, és vártak, csakhogy ők le tudjanak menni. Ez azért
jelent valamit, ami az emberiséggel kapcsolatos...
Másnap átmentünk a
"szomszéd" városba, amit leginkább Ibizához tudtam
volna hasonlítani, hiszen akkora őrület volt. Hat fele anyáék
mondták, hogy mivel megbíznak bennem (haha, érdemes volt
kiharcolnom az elmúlt két évben), ezért kapok egy órát, ami
alatt bármit csinálhatok, ami nem élet veszélyes, és nem
szerepel a címszavai közt a "tenger", "víz",
"bungee-jumping", és egyéb dolog, amit amúgy se
csináltam volna.
Először pár, nem túl
rámenős ember boltjában néztem szét, az egyikben pedig
beújítottam egy sapkát (Obey-es, ha ki van simítva a hajam, még
jól is áll - legalábbis Roli szerint, akitől egyszer
"kölcsönöztem" egy ilyet, szóval most már sapi-tesók
leszünk), valamint sétáltam egy kicsit a parton, amikor megláttam
(illetve hallottam) egy karaoke-bárt.
Egy kislány adta elő
Adele egyik dalát, és őszintén, a csaj nem lehetett több tíznél,
és mégis jobban énekelt, mint mondjuk Martina Stoessel (ha már
spanyol területen voltunk, spanyollal példálózzak).
- Ki szeretne még
előadni egy dalt? - lépett fel egy fickó, én pedig előrébb
léptem.
Nem, nem akartam hangosan
mondani, hogy mi a helyzet, szóval csak odaléptem a sorhoz, akik
épp a zenét választották ki, amit elő szeretnének adni.
Én gondolatban
végiggondoltam vagy húsz lehetőséget, hogy mit adjak elő, végül
pedig a (jelenlegi) kedvenc számomnál állapodtam meg, ami a (pop
dalok közül, természetesen) Somebody To You. Egyébként
kicsit rock-os, vagy hogy mondjam, de szerintem pop-nak számit.
Mindegy, a lényeg, hogy ez nem olyan brutál, mint mondjuk a Black
Viel Brides.
Amikor én következtem,
bemondtam a dal címét, amit kikeresett a DJ, és amikor megtalálta
a karaoke változatát, intett, hogy mehetek fel a színpadra.
Jó, az ember poénnak
véli, amikor őrültségből elkezd énekelni egy alapvetően
spanyol helyen. Nem mellesleg angolul kezdtem itt is beszélni,
amikor tudok spanyolul. Jó, ebbe totál belezavarodtam.
Miután kaptam egy „kis”
tapsot (nem, nem mintha tehetséges lennék, de szerintem csak
amiatt, amiért mindenki más – őrültködtem egyet, amin jót
lehet röhögni egy nap a YouTube előtt), majd indultam vissza a
megbeszélt helyhez, hiszen lassan kezdett letelni a megbeszéld
időmennyiség, és nincs kedvem ahhoz, hogy spanyol rendőrök
körözzenek, ha már magyarok tették néhányszor. (Ez egy jó
sztori... egyszer egy barátnőmmel elmentünk fagyizni, anyáék
ugye nem tudtak róla... szóval míg mi odavoltunk ránk küldték a
rendőrséget, mert nem találtak minket.)
*
A mai nap programja a
Loro Park volt. (Igen, nem így kell írni, de mostanában mindent,
tényleg mindent magyarosítunk, nemde?)
Először is... na most
az már egy kész élmény volt, mire a (bérelt) kocsival
eljutottunk a szóban forgó helyre – na de mire bejutottunk!
Én mondjuk teljesen jól
éreztem magam azalatt a fél óra várakozás alatt, elvégre én
ugyebár nagyon jóban vagyok a kedvenc Green Day számaimmal, tehát
hol itt a probléma?
Anyával kikönyörögtük,
hogy először a delfin show-t nézzük meg, szóval oda vettük az
irányt.
Na most értem már,
miért mondják, hogy egyes állatok sokkal értelmesebbek, mint az
emberek. Bakker, látják a kötelet, és tudják, mi a fene van!
(Tehát, hogy át kell ugraniuk.)
Így mentünk végig
minden látványosságon. A pingvinek eszméletlen cukik voltak, a
fókák szintén, meg úgy általában véve minden. Kezdem magam
rosszul érezni, amikor állatkertbe jövök, mert rájövök, hogy
némely állat értelmesebb nálam.
Az ajándékbolt ugye egy
kész élmény volt, legalább annyira, mint három napja a felvonós
történet. (A Teide-re mentünk fel, ahol valami eszméletlen hideg
volt, a fülem zúgott, és minden bajom volt. Nem mellesleg az
oxigénhiány miatt szédültem is. Meg ugye az a mínusz 1-2 fok nem
épp kellemes dolog...)
A szállodába visszaérve
már olyan éjfél körül volt, amit annyira nem is bántam, csak
annyit, hogy borzasztó álmos voltam. A kocsiban is aludtam
valamennyit, de az nem elég, valljuk be.
A zenelejátszóm tűnt a
legérdekesebb foglaltságnak azokban az órákban, amikor a szüleim
lent voltak a medencénél, vagy a bárban. Én többnyire az
internetet próbáltam feltörni, több kevesebb sikerrel. Kódolt
volt, de legalább a blogspot-os oldalak bejöttek rajta. Félsiker
level Kinga!
A napom lényegében
ezzel telt el, hogy az internetet üldöztem, meg azzal, hogy
folyamatosan nemet mondtam azokra a kérésekre, amikor anya feljött,
hogy lemegyek-e. Én meg ugye maradtam.
Egy idő után már
kezdett fájni a szemem (igen, a szemem), úgyhogy pár percre
lefeküdtem, amibl természetesen az lett, hogy elaludtam, és a
telefonra ébredtem fel. Mondanom sem kell, nem épp vigyorogva
jöttek be anyuék. Hupsz.
Lent az internet-es
szobában, vagy hol ugye volt internet, annyi problémával, hogy
fizetős volt... Mindegy, tíz percig tudtam beszélgetni Dinivel,
aki elmondta, hogy nem sokmindenről maradtam le, sőt, igazándiből
semmiről. Ezzel valamelyest meg is nyugtatott, de ideges is lettem,
elvégre ha ilyen nagy „csönd” van, akkor az valamilyen szinten
a „vihar előtti csendet” is jelképezi, nemde?
*
Az elmúlt két nap alatt
csináltattam egy hennát, ami szerinte nagyon jól néz ki, és
mindig is akartam egyet, olyannyira, hogy tavaly rajta volt a „100
dolog, amit megteszek a nyáron” listámon. Ilyet minden évben
csináltam, idén csak húsz dolgot soroltam fel, szerintem annyi
bőven elég, tekintve, hogy a barátaim nem békéscsabaiak, hanem
úgy kábé mindenhonnaniak. (Ennél hülyébb mondatot sem hallottam
még, az is igaz.)
Idén ugye szerepelt a
nyaralás is a listán (legalább van egy garantált, amit tuti
megteszek), a „megtanulok úszni” dolog, valamint jó pár, már
régen tervezett pont. Idén szeretném még befesteni a szobám
levendula lilára, mert már eléggé unom az a pocsék zöld
árnyalatot a falon. Nem azért, szépnek szép, de olyan mint a
hányás.
Visszatérve az eredeti
témára... szóval a „hennás pont” ki lett pipálva, és már
csak tíz dolog várat magára, amiket biztos meg fogok még csinálni
otthon.
Így telt el két hét,
amit a nyaralásra szántunk, és már el is érkezett az augusztus,
nem várt dolgokkal együtt, amiket igaz, legszívesebben kikerültem
volna, elvégre pont nincs más tevékenységem, minthogy azzal
foglalkozzak, hogy valaki (tuti valamelyik csaj volt az a-ból! - nem
Ellára célzok, vele jóban vagyok) elindított egy pletykát rólam,
hogy megcsalom Ricsit, szóval ezzel elindult egy országos (szó
szerint!) tömegkatasztrófa, aminek természetesen nekem kell
végetvetnem.
